Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században
udvar érzékenységére. Óvatosságból nem adta ki kezébó'l a teljes Bon- Unit sem, amelynek közzétételét pedig mindenki tőle várta, azért, hogy Mátyás király portréja árnyékba ne borítsa a Miksáét. Érzékenysége vitte rá, hogy 1568-ban a Kamaránál viselt kulcspozíciójából visszavonult. Talán ekkorra maradt volna a tudomány, de 1569 tavaszán, körülbelül ötvenéves korában meghalt. Nagy könyvtárát Zsámboky János szerette volna megszerezni.8 Rakovszky Márton sikeresebben egyesítette az irodalmi működést a hivatalival. Családja a már említett Révay Ferenc túróéi főispán környezetéhez tartozott. Innen a wittenbergi orientáció. 1558-ban lett magister, és a következő évben már hivatalba is lépett a Kamaránál Pozsonyban. Családja nemességét a király 1561-ben címerbővítéssel megerősítette. Az atyafiságban öröklődő túróci alispáni széket 1574-ben ő foglalta el. Társadalmi és irodalmi kapcsolatai Prága felé vonzották. Korának tudós költője volt, latin nyelvű, nagy terjedelmű verses alkotásait a kortársak méltányolták, ám mi csak kommentár segítségével tudjuk őket megérteni. Ezek a figyelmesen csiszolt műalkotások a gondtalan otium termékei.9 Hivatali pályán érvényesült a körmöcbányai Valentin Leiner is. Wit- tenbergben 1569-ben szerzett magisterséget. Valószínűleg ő az, akit 1620-ban a körmöcbányai pénzverde elöljárójaként emlegetnek.10 Tanulságos bepillantást enged a 16. századi magyar társadalom életébe annak a három wittenbergi magisternek a sorsa, akik tanulmányaikat Itáliában folytatták, és ott orvosdoktori minősítést szereztek. Az ország más-más vidékéről jcttek tanulmányaikat megalapozni, Balsaráti Vitus János a Körös-Maros szögéből, a pozsonyi német polgári! Georg Purkir- cher és az erdélyi szász, Brassóból való Paul Kertz. Nagyjából egyidőben (1554, 1558, 1561) lettek magisterek. Tanulmányaik befejeztével mindegyikük a szülőföldjére tért vissza praktizálni. További sorsukban a másmás országrész szabta társadalmi környezetnek és az egyéni adottságnak egyformán meghatározó szerepe volt. Balsaráti Vitus János a Jaksics család familiárisa volt. Taníttatását is ők vállalták, később pedig Perényi Gábor. 1554-ben lett magister. Lelkésznek készült, ilyen ígéretet tett pártfogóinak is. Szándékától mégis eltért Melanchthon tanácsára, mert alacsony termete miatt nem látszott alkalmasnak a prédikátori tisztre. Minthogy fiatal korától különös kedvteléssel foglalkozott a botanikával, a Praeceptor az orvostudomány felé terelte, sőt Perényi Gábortól tanulmányai folytatásához anyagi támoga230