Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században
helyeivé válhattak volna, ha működésüket biztosítani tudják. Az újabb meg újabb kezdeményezések ennek ellenére reményt nyújthattak, ösztönzést adhattak a továbbtanulásra. Amit a világi hatalmasságoknak, a földesúrnak, városnak vagy a központi hatalomnak nem sikerült megvalósítania, azt elérte egy-egy különös tehetséggel megáldott lelkész vagy pedagógus egyéniség. Johann Kres- ling, maga is magister, alig öt évet működött Korponán, és csakhamar a város két diákja is magisteri fokozattal tért vissza Wittenbergből: M. Rosenmann és G. Saltzbanck. Az ő tevékenységük nyomán Kor- ponáról tizenhatan tanultak Wittenbergben. Stöckel bártfai iskolájából került ki magistereink közül bizonyosan öt: G. Purkircher, Rakovszky Márton, Ilosvai Benedek, P. Kertz és Szántai Lukács. Gyaníthatóan ez a szám növelhető, mert a bártfai iskola vonzásköre az egész országra kiterjedt. Valentin Wagner, maga is wittenbergi magister, brassói iskolájából jött Gr. Wolf és J. Auner. A bártfai és a brassói iskola oktatási szintje a wittenbergi egyetem kívánalmaihoz igazodott, mivel mindkettő Melanchthon kiváló tanítványának vezetésével működött. Akik ezekből az iskolákból mentek az egyetemre, azoknak már nem volt szükségük a baccalaüreusi vizsgák letételére. A németországi városok nagyobb számú értelmiségi fölvevő lehetőségét mutatja, hogy német anyanyelvű hazánkfiai közül három magisteri címmel kitüntetettet az egyetemről hívtak meg. A pozsonyi Christoph Preyss előbb az odera-frankfurti, majd a königsbergi egyetem tanára lett. Tudós és diplomata volt egy személyben, szolgálataiért birodalmi nemességet kapott. Fiai is a tudományos pályán érvényesültek. A segesvári Simon Bognert Jüterbog valószínűleg már mint papját küldte vissza az egyetemre, hogy gradust szerezzen. A Selmecbányái Andreas Stübnert a gazdag Gdansk városa hívta meg papjául 1560-ban. A város intézményeit ezekben az években szervezték a reformáció szellemében. Az iskola megreformálására is ekkor hívtak Wittenbergből tanárokat, akik azután egyengették társuk útját. A távozó Stübnert Melanchthon a Corpus doctrinae legújabban megjelent kiadásával ajándékozta meg, mintegy útravalóul a szervező munkához. Föltehető, hogy többi tanítványa is részesült hasonló gondoskodásban az elbocsátáskor. Stübnert magistertársai egy kis vers es kötettel búcsúztatták, közöttük volt egykori bártfai iskolatársa, jó barátja G. Purkircher is. A honfitárs fájlalja versében, hogy Stübner elhagyja a múzsák otthonát, de megérti, hogy az Oláh 226
