Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Ritoókné Szalay Ágnes: A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században
Ritoókné Szalay Agnes A wittenbergi egyetem magyarországi promoveáltjai a 16. században Az 1502-ben alapított wittenbergi egyetem európai társai sorában a fiatalabbak közé tartozott. Bölcsészettudományi kara orvosi, jogi és teológiai fakultatással egészült ki, azaz teljes egyetem volt. Császári és pápai privilégiummal rendelkezett fokozatok odaítélésére, a baccalaureusi, magisteri és doktori grádusokra való promoveálásra. Hogy — viszonylag újkeletű alapítása ellenére -— mégis ez az egyetem vonzotta a legtöbb hallgatót Közép-Európából a 16. század folyamán, azt a teológiai oktatás irányát megszabó Luther és a bölcsészeti fakultás élén a humanizmust a reformációval sajátosan összeegyeztető Melanchthon tekintélyének köszönhette. E két hatalmas egyéniség árnyékában működött az egyetem köztudottan nem különösebben hírneves orvosi és jogi fakultása. Ebből következik, hogy az igen nagy vonzásterületről összesereglő diákok elsősorban teológiai stúdiumok és azok alapozása kedvéért látogatták a wittenbergi egyetemet. Különösen áll ez a nagyon messzi vidékről, így hazánkból is, komoly áldozatvállalással ideérkezőkre. Az egyetemi statútumoknak megfelelően minden hallgatónak először általános képzésben kellett részesülnie. Ennek anyagát, a facultas artium tanrendjét, Melanchthon alakította ki olyan módon, hogy a középkorban hangsúlyos filozófiai képzés helyett a filológiai került előtérbe. A cél az volt, hogy a három szent nyelv, a héber, a görög és a latin, valamint ezek irodalmának tanulmányozásával minél közelebb jussanak a Biblia megértéséhez. A kar tíz tanára között fölosztották az ókori szerzők műveit. Ezeknek földolgozása során a nyelvi megértés mellett nagy figyelmet fordítottak az etikai mondanivaló kibontására. A Biblia egyes könyveit héberül, illetve görögül olvasták. Matematikai és fizikai alapképzés is folyt, valamint ugyancsak ókori szerzők alapján botanikai gyakorlatokat is tartottak, ami magában foglalta a gyógynövényismeretet. Mindehhez 222
