Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Szabó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János
Wittenbergben, habár pártfogoltja egy Bártfára írott levelében éppen arról panaszkodott, hogy patrónusa kevés pénzt küldött, s ezért kénytelen volt könyveit eladni.47 A külföldön peregrinálók időszakos és állandó pénztelensége persze megszokott jelenség volt, s ez nem akadályozta meg Stöckel Jánost abban, hogy hazatérés után, 1564-ben Abaújszántón legyen iskolamester 48 1562-től van adatunk Alaghy János és Mágocsy Gáspár kapcsolatára. Noha rövidesen más-más oldalra kerültek a fellángoló vallási küzdelemben, ez barátságukat nem befolyásolta. 1562. június 16-án Torna várában Mágocsy közvetítésével békült ki Alaghy Kassa városával, amellyel Forró és Garadna birtoklása ügyében évek óta tartó véres viszálya volt.49 Néhány nap múlva együtt indultak el, hogy Bebek Györgyhöz csatlakozva megpróbálják Fülek várát visszafoglalni, de június 22-én a balogi erdőben a törökök tőrbe csalták őket. Bebek és a súlyosan sebesült Mágocsy fogságba esett, s Alaghy is csak alig tudott elmenekülni.50 Mágocsyval való kapcsolatának újabb jele, hogy 1563. január 23-án, amikor Regéc várában újra végrendelkezett, az aláírók között szerepel a közben hatalmas váltságdíj árán kiszabadult tornai várúr neve is. E végrendelet egyébként egyházi szempontból is fontos: egy másik aláíró ugyanis Miskolci Mátyás, Alaghy udvari prédikátora, akiről ez az egyetlen adat. Utolsó akarata végrehajtójának most már nemcsak Peré- nyi Gábort jelölte meg: első Oláh Miklós, a második Perényi Gábor, a harmadik Draskovich György (vele egy időben volt Itáliában — ez idő tájt a tridenti zsinat résztvevője), a negyedik pedig Mágocsy Gáspár. Temettetni az abaújszántói templomba kívánta magát az anyja mellé „cum convenienti sepultura marmorea” (illő márvány síremlékkel).51 Ebben az évben, 1563-ban tört ki a környéken a vita az 1562-es tarcali zsinat határozatai nyomán elsősorban az úrvacsora kérdésében, s abban, hogy ostyával vagy kenyérrel osszák azt. Perényi Gábor a közben sajó- szentpéteri prédikátorrá lett Thúri Farkas Pált és Solti Bernát tolcsvai prédikátort Wittenbergbe és Lipcsébe küldte, hogy kikérje az egyetemek véleményét. Hazajövetelük után, mivel az egyetemek természetesen a helvét irányzathoz húzó lelkészek ellen foglaltak állást, Perényi a felvidéki városok papjait, valamint Thúri Farkas Pált és jó néhány társát összehívta Tőketerebesre 1564. augusztus 13—14-ére egy nagyszabású hitvitára.52 A hitvita után Thúri Farkas aláírt egy reverzálist, miszerint ezentúl ostyával fogja osztani az úrvacsorát, ígéretét azonban Mohi Ferenc és Károlyi Gáspár tanácsára nem tartotta be,55 s hiába járt közben 216
