Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
A reformáció áttörése - Szabó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János
pár iránt érzett reverenda is hozzájárult. Alaghy János tehát újra együtt volt a Révay fiúkkal, s talán több évig is Itáliában tartózkodott. Adatok híján csak Révay Mihálynak egy 1548-ban kelt levelére tudok utalni, melyben megköszöni Serédynek mint pártfogójának a neki küldött poharat.28 Itáliából való hazatérése után, melynek időpontját nem tudjuk, Alaghy valószínűleg rögtön a bécsi udvarba került; így rendelkezett Serédy Gáspár 1547. szeptember 4-én készült végrendelete is, amelyben testvérének, Györgynek, meghagyta; adjon Alaghy ellátására az udvarnál évi kétszáz forintot.29 Nemsokára, 1551-ben felbukkant Bécsben Révay Mihály, majd követték testvérei is,89 s itt lett ezekben az években kancelláriai jegyző a féltestvére, Alaghy (Debreceni) György.81 Bécsi kapcsolataira vet fényt 1553. december 12-én kiadott megújított nemeslevele, melyet féltestvérei, Alaghy György és Menyhért, valamint rokona, mikófalvi Bekény Farkas számára is adtak. Az oklevélen Ferdinánd király és Oláh Miklós esztergomi érsek neve szerepel, s az indoklásában nem az ó'sökre, a nemesi vitézségre hivatkozik, hanem a tanulásra és a tudományra, föléhelyezve az utóbbiakat a katonai érdemeknek.82 Ez a „humanista címereslevél” bizonyítja, hogy Alaghy Oláh Miklósnál is éppoly sikert ért el, mint annak idején Verancsics Antalnál. Ezek a katolikus papok nem a protestáns nemest, hanem a tudóst látták benne. Idó'közben (mint említettem, 1550-ben) elhunyt Serédy Gáspár. Nem tudni, hogy pontosan, mikor, de Alaghy János állított neki síremléket Szentgyörgyön, ahol eltemették. Minden bizonnyal ő volt a szerzője annak a négysoros latin versnek is, ami ott olvasható; mivel ez idáig ez az egyetlen irodalmi emlék tőle, érdemes itt is leírni: Me Seredina tulit tellus, Ferdinandus habenas Rex donavit opes, dum fera bella domat Rara fides, rebus dubiis operosaque Virtus Acceptum Regi me fecit esse meo.88 Még szintén Bécsben, 1555. december 7-én az ifjú Alaghy megírta első végrendeletét. Ebben többek között a halála után felállítandó vörös márvány síremlékről is intézkedett, amelyet annak a templomnak a falába rendelt majd helyezni, amelybe temetni fogják.84 Ez utóbbi kitétel is mutatja; jövője felől ekkor még bizonytalan volt. Röviddel ezután azonban hazatért, s élete egészen új fordulatot vett: nagybátyja, Serédy György megtette regéci várába várnagynak.85 213
