Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.

Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa

„haszontalan papírmázolás” mesterségéhez folyamodott, s a török ellen induló katonák részére könyvecskét írt, amelyben nemcsak megindokolja Magyarország és Ausztria „romlását”, hanem tanácsot adva biztatja a harcosokat, hogy a háborúban is Isten igéjét kövessék bűnbánó szívvel és hittel. Végül egy hosszabb imádságot csatolva ehhez, Gabriel Kantz tipográfus nyomdájában kinyomatta.53

Zwickauban született meg egyetlen gyermekük, de néhány hetes korában már meghalt, s 1530. április 2-i levelében Luther mint a gyermek keresztapja vigasztalja a gyászoló szülőket, s lebeszéli Cordatust arról, hogy az ágostai birodalmi gyűlésre utazzék.54 Zwickauban halhatott meg Krisztina, Cordatus felesége is, mert többet nem szerepel neve a levelekben, és a megözvegyült férfi 1531 májusában egyedül ment Witten- bergbe, miután a zwickaui városi tanáccsal való vitája miatt el kellett hagynia állását. Tíz hónapon át Lutherék vendége, míg 1532 tavaszán a közeli Niemegk lelkésze lett. Ebben az időben kezdte el feljegyezni a társalgási beszélgetéseket, indítást adva másoknak is ahhoz, hogy gyűjtsék egybe Luther mondásait.

A niemegki szolgálat utolsó esztendeiben, 1536—37-ben nagyon felizgatta magát a Cruciger, illetve Melanchthon előadásaiban elhangzott tanítás miatt, és szélhűdéses rohamokat kapott.55 A megigazulással kapcsolatban ugyanis azt mondották, hogy a jótettek ugyan nem üdvösségszerzők, mégis „causa sine qua non”-jai az üdvösségnek. Cordatus felháborodásában még Lutherhez is fordult, mert ezeket a gondolatokat a tiszta tanítástól eltérőnek találta. Luther józanságán és bölcsességén múlott, hogy végül is tisztázták a kérdést. Luther kijelentette, hogy az újjászületett embernek szükségesek ugyan a jótettek, de nem a megigazu- láshoz, az üdvösséghez, hanem a hit gyümölcseiként. Ezzel Melanchthon is egyetértett, s így a vihar elcsitult.

1540 őszén Stendalba ajánlotta Cordatust a reformáció három vezér- egyénisége: Luther, Melanchthon és Bugenhagen. Itt sem volt könnyű dolga a rábízott és sokszor képzetlen, hanyag, a hit dolgában is bizonytalan lelkészekkel. Különösen éles harcba került Joachim Müller lelkésszel, akit végül is egy teológiai vitában sikerült meggyőznie. Stendal- ból indult az Odera melletti Frankfurtba, hogy fejedelme megbízásából részt vegyen az ottani egyetem doktoravatásán. A beteges és idős embert útközben érte a halál. Spandau közelében hunyt el 1546. március 12-én, három héttel mestere halála után. Sírja ismeretlen.

Mozgalmas életút színesedik előttünk. Folytonos mozgás, új és új ne144