Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Luther és a reformátorok - Bencze Imre: Konrad Cordatus, Luther Budáról indult küzdőtársa
De Rómában senki sem tudta ezt megmondani, még a legtanultabbak sem. Ez huszonnégy éves koromban történt. Most hatvan vagyok.”22 Hatvanéves ember visszaemlékezése ez fiatalságára. Ma már nehéz megállapítani, vajon mennyire formálta ezt a megfogalmazást a reformáció szelleme. Vajon nem a múltba vetítette-e vissza akkori hitét? Mindenesetre ez az egyetlen adat arról, hogy Cordatus egykor Csehországban is működött! Amint visszaemlékezik: „cantor” volt, a „clerus minor”- hoz tartozott. Vagyis a plébános segédjeként szolgált, és így olykor misét is mondhatott. Ebben az időben tehát felszentelt papnak kellett lennie. Eszerint 1507-ben avathatták lelkésszé, mert huszonnegyedik életévét — az 1483. születési évet figyelembe véve — 1507-ben érte el. A csehországi működés ténye erősíti előbbi megállapításunkat, hogy tudniillik Cordatus családja kapcsolatban volt a huszitizmussal. Sőt az „... in Boemia essem cantor” említése valószínűvé teszi azt, hogy éppen a cseh testvérek egyik gyülekezetében szolgált. Ilyen közösségben merülhetett fel benne az a mélységes vágy, hogy az űrvacsorát két szín alatt vehesse magához. Ez a nyugtalanság késztette őt arra, hogy teológiai-bibliai választ keresve kérdésére, felkerekedjék és elinduljon Rómába. De mikor járt Cordatus Rómában? A Wrampelmeyer kiadásában megjelent Cordatus-kézirat, a Tagebuch über dr. Martin Luther..., közkeletűen Asztali beszélgetések-nek nevezett naplófeljegyzés 250. pontjában találunk erre utalást. Eszerint Cordatus hallotta Rómában Aegidius de Viterbo lázító beszédét, s tudott arról, hogy a pápát detronizálni akarta. Csakhogy e két esemény nem lehetett egyidőben. Aegidius, mint az Ágoston-rendiek generálisa 1512. május 2-án, az V. laterani zsinat megnyitásán mondott ünnepi beszédet — de aligha szólt akkor II. Gyula pápa ellen. Viszont 1527-ben próbálkozott az Angyalvárba húzódott pápa lemondatásával — ám sikertelenül.23 A visszaemlékezésben abban is téved Cordatus, hogy Gyula pápa tette volna kardinálissá Aegidiust. Holott II. Gyula 1503-tól 1513-ig volt a pápai trónon, viszont Aegidius 1517-ben lett kardinális. Hozzávehetjük még Wrampelmeyerből az 1536. számú feljegyzést,24 amely szerint Luther így mondta: „Sándor pápa hitetlen, látszatra meg- keresztelkedett (marannus) volt. Őt Gyula követte, aki olyannyira gyűlölte, hogy az elődjének címerével díszített minden ajtót és ablakot kivétetett, ezt Cordatus látta.” II. Gyula 1506 nyarán vonult be svájci gárdájával Rómába. Nagyszabású mecénási tevékenysége révén hatalmas átalakításokat végeztetett palotáin, s ő kezdeményezte a régi Szent Péter137