Szabó József: Útjelző. Az evangélikus tanítás summája. Győr 1948.

Az igt? szolgálata tehát azt a hatalmas megbízatást kapta, hogy • a zűrzavar és válság világában emberi gondola trendszerek, vagy gyermeki mesék helyett Isten tulajdon igéjét hirdesse, Jézus'Krisztust, aki Urunkká rendeltetett, békességünk fejedelmévé, engesztelő halála és feltámadása által. „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Rionnak : Uralkodik a te Istened!"' 15«. 52, 7. * * Kegyelmének túláradó gazdagságában Isten az ő igéjét többféleképpen is nyújtja : nemcsak az igében, hanem a szentségekben, a keresztségben és úrvaesorában is. Mikor ezeket szentségeknek nevezzük, az azt jelenti, hogy bennük Krisztus értünk tett művéről vau szó, nem pedig holmi általunk végzett munkáról, vagy felajánlott áldozatról. A szentség Krisztus tulajdon rendelésén nyugszik s benne, vele Krisztus önmagába foglal (incorporatio) s testének az egyháznak élő tagjaivá tesz. Krisztusba való alapvető betestesítésünk a keresztség által történik meg. Természeti születésünk szerint a bűn és halál uralma alá vetett emberi nemhez tartozunk. Keresztségünk által azonban egy egészen új kapcsolatba ágyazódunk. Olyan új emberség tagjaivá leszünk, melynek feje Krisztus s amely általa Isten igazságában, új teremtés életében részesül. Ezért nevezzük a keresztségét „újjászületés fürdője"-nek, mert általa Istentől Krisztusban adott új létbe születünk bele. A keresztségben valóságosan Krisztusba testesülünk, tehát halalába és feltámadásába. „Akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk." De feltámadásában való részesedésre is. Erre céloz az apostol erőteljes kifejezése, hogy „Krisztussal eggyé nőttünk." „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, feltámadásáé szerint is azok leszünk." Hóm. 6. 5. Keresztségünk által beoltattunk Krisztusba, mint szőlővesszők a tökébe. „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Mert amikor Krisztus tagjává váltunk, mind az, ami a fejjel és zsengével történt, ránk is vonatkozik. Krisztus halála a mi halálunk, feltámadása a mi feltámadásunk. Mivel Krisztussal a keresztség által kerülünk ilyen vitális viszonyba, a keresztség szükséges az üdvösséghez. De a keresztség nem csupán kezdeti aktus. Magába foglalja az egész keresztyén életet s Krisztussal való szüntelen megújuló meghalásban és feltámadásban valósul meg. A megkeresztelt csfk így maradhat Krisztus élő tagja, az igazi tőke élő szőlővesszője — hit által. Krisztus a bűnnek egyszersmindenkorra halt meg. Azoknak, akik az ő testéhez tartoznak, ezért meg kell halniok ,.a bün testének", melyhez Ádámban tartoznak. A keresztyén élet tehát a megfeszített