Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
lödnek templomépítésre. Szép példáját látjuk a gyorsaságnak Kőszegen. 1781. december 24-én hirdették ki a városban a Türelmi Rendeletet, és már másnap, karácsony első ünnepén összegyűlnek az evangélikusok vezető férfiai, hogy megbeszéljék a templomépítést. Ez fogja itt össze az addig két szervezetben élő magyar és német evangélikusságot. Közös templom építésére határozzák magukat. 6 1 Ehhez hasonlóval találkozunk valamivel később Kassán, itt három gyülekezet, a magyar, a német és a tót fog össze templom építésére, — addig mind a három gyülekezetnek külön volt fatemploma a város falain kívül.'' 2 A legtöbb helyen azonban nemcsak templomépítés volt a feladat, hanem magának a gyülekezetnek az újra szervezése. Viszonylag könnyen ment ez ott, ahol megvolt már a szervezet: a filia. Itt az volt a teendő, hogy lelkészt hívjanak. Ez rendszerint megelőzte a templomépítést. Halasztotta ennek megkezdését az engedély megszerzése is. Hiába rendelt 1783-ban II. József könnyítéseket. 6 3 A hatóságok, — kivált eleinte, amíg az uralkodó ki nem cserélte s a korszellem változása át nem hangolta a hivatalnokokat, — akadékoskodtak. A vizsgálatra, amely megállapította, megvannak-e a feltételek, meghívták a római egyház emberét is. Sok akadékon kellett tehát keresztüllépniük a templomépítő gyülekezeteknek. Könnyen megrekedt a terv, ha nem volt á'lhatatosság a gyülekezetben s ha nem voltak tekintélyes, befolyásos emberei, nemes pártfogói, akik kézbe vették az ügyet. Ezért gyakori eset, hogy a gyülekezet egyelőre ideiglenes hajlékot emel az istentisztelet számára. S még gyakoribb, hogy ugyanezt teszi akkor is, amkor kezében az engedély, csakhogy összegyülekezhessenek a rendesen megépített templom elkészültéig. A győri evangélikusok 1782 elején kezdtek a tervezgetéshez, gyűjtéshez és kérvényezéshez, 1783 áprilisában vették a hírt, hogy meglesz az engedély s türelmetlenül el is határozták, hogy egy ideiglenes templomot építenek. Egy félhónap alatt elkészül a fatemplom. Két és fél évig használják ezt, mert 1785 novemberére épült meg a ma is használt kőtemplom. 6 4 A nógrádmegyei Ösagárdon a községi pajtában tartják az istentiszteletet, amíg 1785—86-ban meg nem épülhet a templom. A vasmegyei Örihódoson 1783-ban fatempíomot építenek. Ugyanezt teszik három hét munkájával a hegyeshalmiak, öt évig használják fatemplomukat, amíg vissza nem kapják eredeti s elvett templomukat. A buzgóság indítja a gyülekezeteket arra is, hogy összefogjanak s együtt, közösen kérjék az engedélyt. Csak így, összefogva, tudták kimutatni a lélekszámot és a teherbíróképességet. Ezért alakított közös egyházközséget például a Kemenesalján Hőgyész, Gencs és Szergény; az elnyomatás előtt külön lelkészt, tanítót, templomot, iskolát tartottak fenn. 6 5 Mindezért feltűnően sok templom építéséhez kezdenek hozzá 1783-ban, és így 1784-ben, 85-ben s 86-ban száz számra készül el hazánkban evangélikus templom. Mályusz Elemér megállapítása szerint a helytartótanács 1782. október 18-tól, amikor Bazin megkapta az első engedélyt, 1784 májusáig az evangélikusoknak 141 esetben adott engedélyt vallásgyakorlatra, ami azonban több templomot jelent, mert egyegy leirat egyszerre esetleg több falunak az ügyét is elintézte. 1784 végére az engedélyezések száma 165-re emelkedett, 1787 végére pedig 218-ra. 0 0 Sokat mondanak a Dunántúl adatai magukban is. 1781-ben a dunántúli egyházkerületben összesen csak 50 anyaegyházközség volt, 1786-ig e szám 126-ra emelkedett. Perlaky Gábor püspök, jóllehet már 1786 elején meghalt, nagyobbrészt személyesen és részben megbizottai által 76 új templomot avatott fel. 0 7 Ekkor építi meg a mai méretek közt is tekintélyes nagyságú templomát Nyíregyháza (1784—86), Balassagyarmat (1785—86), Szarvas (1786—88), Felhasználják a legnagyobb szabadságot azok a gyülekezetek is, amelyeknek addig is volt templomuk. Űjat épít pl. Szügy Nógrádmegyében, a régit átépíti Bánk, ugyancsak Nógrádban. A győrmegyei Mérges 1782-ben visszakapja 1756-ban elvett templomát, 1787ben újraépíti. Nemespátró gyülekezete (Somogy m.) pedig arra példa, hogy megvolt ugyan a templom, építeni már nem kellett, de használni nem volt szabad eddig, — hasztalan voltak nemesek, földesurak a gyülekezet főbbjei. Immár lelkészt hívhattak, és nem szorultak avatott igehirdető nélküli áhitatoskodásra. 6 8 Kezdetben a vármegye által kiküldött bizottságok még azon a címen is akadékoskodnak, hogy a kérelmező község nincs egy óra járásnyi távolságra a legközelebbi evangélikus templomtól, járjon tehát át oda istentiszteletre a gyülekezet. Az uralkodó utasítására később kombinálják a távolságot és a lélekszámot; ha nagyszámú a gyülekezet, engedélyt kap templomépítésre, bár van hozzá közel templom." 9 Szó szerint ugyan mindenkor oratórium építésére szól az engedély, de az öröm és hála csak ugyanannyi volt az igével) újra élni tudó gyülekezetekben, mintha templomnak nevezhették volna.
