Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
kérdésekben maga dönt. Ennek a jogfenntartásnak is része van abban, hogy az erdélyi evangélikusok, részben mint városi elöljáróság, kénytelenek itt is, ott is lemondani templomokról a római katolikus vallás javára. A császári katonaság parancsnokai értik a módját, hogyan vegyék el vérontás nélkül a sóvárgott templomokat. így megy át a XVIII. század elején az evangélikus egyház használatából a római egyházéba egy volt kolostortemplom Nagyszebenben, a János- és a Kolostor-templom Brassóban, a Domonkos-templom Besztercén, egy-egy templom Meggyesen és Segesvárt. Veszedelemben volt 1772-ben a székelyzsombori magyar evangélikusok temploma is, fegyverrel kellett megvédeniük. Viszont nyugodtan építi meg templomát az 1760-as években a besztercevidéki Zselyk magyar falu evangélikus népe. 5 8 111. A SZABAD TEMPLOMHASZNÁLAT FS ÉPÍTÉS KORA 1781-tól napjainkig 1. A Türelmi Rendelet. 2. Templomépítés országszerte. 3. 1791 : XXVI. t. c. 4. Anyagi segélyforrások. 5. Építkezés a XIX. században. 6. Uj lendület a templomépítésben. 1. Mária Terézia uralkodásának vége felé már megfordult az állam magatartása a nemkatolikus keresztyénség felé, A terjedő felvilágosodás, a jezsuita-rend eltörlése, József részvétele a kormányzásban kellőképpen megmagyarázza e fordulatot. Templomok építésére és javítására viszonylag könnyebben kapnak engedélyt az evangélikus gyülekezetek, mint azelőtt. Például ekkortájt, 1774—76-ban és 1777-ben építenek maguknak templomokat a pozsonyi gyülekezetek, most már olyanokat, amelyek máig megmaradtak. 5 9 Döntően szól azonban belie a keresztyénség és az állam viszonyának és ennek folytán az evangélikus templomnak a történetébe II. József 1781-ik évi Türelmi Rendelete. Hogy ez mit hozott a magyar keresztyénségnek, megérezhettük a »Magyar öröm« című röpirat néhány halára késztető mondatából: » Jöjjetek ki, ti sötétben ülő gyászruhákban járó .szegény árva eklézsiák, kik olyak vagytok, mint a pásztor nélkül való nyáj, melvnek nirfcs vezére, mint az árva, kinek nincsen édesatyja, mint az ügyefogyott, kinek nincs bírája, mint a fészkétől megfosztott madár, melynek nincs nyugodalma. Jöjjetek ki és örvendjetek e királynak, mert templomot hágy néktek építtetni, papokat enged vitetni, mint jó atya, megtanít imádkozni, kik most sokain ezt sem tudjátok, van-e Isten, van-e Krisztus ... A király azt cselekszi, hogy ha régente Ninive ezerötszáz tornyokkal ékeskedett ez ország is tündököljön sokezer templomokkal. Valóban, a Türelmi Rendeletet nem elég abból a szempontból méltatni, hogy közelebb vitte az államot a bevett egyházak egyenlőségéhez, sőt csak ennyit mondani megtévesztő. Az volt a jelentősége, hogy az evangélium hirdetése elől távolított el korlátokat; a nemzet százezrei, akik nélkülözni voltak kénytelenek az egyház tanítását, az üdvözítő evangéliumot, most már újra kaphattak igaz lelki táplálékot. Az azóta elmúlt másfél évszázad máig sem tudta helyrehozni azt a lelki pusztítást, amelyet a XVIII. századi »barokkos«, restaurációs fanatizmus vitt véghez a magyarságban. A magyar nép jelentékeny részét szoktatták le akkor a templombajárásról. Utóbb hiába jött a szabadság, mert akkor már a racionalizmus, liberalizmus és szekularizmus (e-világias gondolkodás) nem is akarta pótolni ai XVIII. századi veszteséget az egyház építésében. Amikor 1781. október 25-én II. József a királyi Magyarországra vonatkozó rendeletet kiadta, látszólag messze voltak a benne levő engedmények a templomhasználat és építés szabadságától. De amit a Türelmi Rendelet adott, a közelmúlthoz képest is nagy szabadság volt hát még ahhoz képest, amit mindeddig el kellett szenvednie az evangélikus egyháznak. S egyébként is csak kezdete volt annak,ami néhány esztendő alatt eljött. 2. A királyság részére kiadott rendelet egyelőre még több korlátot szabott az evangélikus templom elé. Fenntartotta a különbségtételt a nyilvános és a magán vallásgyakorlat joga közt és ennek megfelelően a magán vallásgyakorlati jogú helyeken csak oratóriumokat engedett építeni. Ott is csak hatósági engedélylyel; ennek pedig az volt a feltétele, hogy száz nem-katolikus család éljen együtt és legyen elegendő anyagi eszközük az építésre. Az ilyen magán oratórium csak torony, harang és utcáról való bejárás nélkül épülhet. Érthető, hogy az evangélikus gyülekezetek a reformátusokkal egyformán nyomban készü-
