Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Szakadát. Evangélikus templom használják a templomot, ők hozzák tehát helyre mindannyiszor. A XVI. század második felében fejeződik be a besztercei főtemplom építése, tehát az evangélikus város ugyanúgy áldoz az istentisztelet helyének méltóságára, mint a középkori. 8. De korántsem volt mentes az evangélikus egyház a XVI. században sem súlyos megpróbáltatásoktól. Oláh Miklós esztergomi érseknek 1559-ben sikerült egyszerre 300 egyházból kiűzni a prédikátort, tanítót. Ez a Mátyusföldén, a Csallóközben történt.

1

9 A legtöbb üldözött gyülekezet evangélikus volt. Ilyen esetben a templom is megszűnt evangélikus istentisztelet helyének lenni. Igaz, hogy ezek az ekkor elvett templomok valószínűleg nem vesztek el egyszersmindenkorra. Időleges volt a soproni evangélikus gyülekezet vesztesége is a XVI. század végén. Elvették templomait. 1584-től 1606-ig, tehát több mint két évtizedig Nyékre és Sopronkeresztúrra jártak ki az evangélikusok istentiszteletre. Papjaiknak ide kellett menekülniök az üldözés elől.

2

0 Azonban, ha időlegesek voltak is az e korbeli templomelvételek, akkor is elegendően bizonyítják, hogy az úgynevezett ellenreformáció, helyesen: a római egvház restaurációja nem a XVII. századdal kezdődik. Az úí sráz- ^ csak az erőtényezőket módosítja és csupán új eszközöket ad az evangélikus egyház ellenségeinek. 9. Az újszerű támadás ott történik, ahol általános ismereteink alapján a legkevésbbé gondolnánk. Erdélyben. A magyarpusztító Básta nyíltan szolgálja a császár mellett a római egyházat is. Az itteni, bár rövidéletű sikerek

2

1 adják az ösztönzést Rudolf királynak és a királyságbeli klérusnak, hogy kísérelje meg a reformáció megsemmisítését a szabad királyi városokban azon a címen, hogy a király azok földesura. Ennek az akciónak a kezdete, hogy 1603 végén Belgioioso alias Barbiano kassai főkapitány ráparancsol a kassaiakra, hogy adját át a nagytemplomot és javadalmait a Kassára menekült egri káptalannak. A tanács ameddig birta, ellenállott, de a fegyveres fenyegetések hatottak. A főkapitány 1604 elején elvette a nagytemplommal együtt a város valamennyi templomát, az evangélikus lelkészeket is kiűzte a városból. Ugyanakkor a Szepességben is történt kísérlet templomfoglalásra, de sikertelenül.

2

2 10. A kassai siker bizonyára csak bevezetés lett volna az evangélikus — elsősorban városi — templomok sorozatos elvételéhez, ha a felgyülemlett nemzeti sérelmek nem indítják ellenállásra még abban az évben a magyar nemzet nemességét. Bocskay István áll az Arany Bullában gyökerező jogú ellenállás élére. A szabadságharc eredményéből az evangélikus templomtörténetre annyi tartozik, hogy Kassa városa még 1604-ben visszakapja templomait, tehát újra az evangélikus egyház használja azokat, az 1606. évi bécsi béke biztosítja az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát, az 1608. évi koronázás előtti I. törvénycikk pedig pontosabban megmondja, hogy a vallásgyakorlat szabadsága kikre vonatkozik: a falvakra is! A békekötés és a törvény megalkotása közt szó esett a templomokról is. Protestáns részről kívánták a templomhasználat szabadságának a kimondását, de utóbb megelégedtek Mátyás főherceg nyilatkozatával, hogy a vallás szabad gyakorlatába beleértendő a templomok használatának szabadsága is.

2

3 Az evangélikus templom hazai történetének XVII. századi tanulságaiból okulva, aligha képzelhetjük, hogy az utóbb nevezetessé vált három szó: »una cum templis«, »a templomokkal együtt« igazán megakadályozhatta volna a templomok elvételét. Hiszen a király és a klérus abban sem érezte magát kötelezve, ami világosan benne volt a törvényben. Hivatkoztak a bécsi békére, hogy a szerint csak a római katolikus egyház sérelme nélkül szabad az evangélikusok vallásgyakorlata, — holott ezt a kifejezést az országgyűlés szándékosan kihagyta a törvény szövegéből. A törvénycikkel kapcsolatban pedig arra hivatkoztak, hogy annak a főpapság rendje ellent mondott, tehát érvénytelen. Amikor aztán világosan benne volt a törvényben, az 1647-iben a templomok szabad használatának a joga, akkor mint kevésbbé hátrányosra mégis csak az 1608-i törvényre kezdtek hivatkozni. A hatalom ezúttal is fölébe kerekedett a jognak. Ahol volt hatalma a római egyház restaurációjának, ott nem volt jogvédelme az evangélikus és református egyháznak. A főpapi birtokokon kezdődik a mozgalom: elveszik a jobbágy-