Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

BEVEZETÉS.

KÖVEK ZSOLTARA Irta: REMÉNYIK SÁNDOR mint a kolozsvári evangélikus egyházközség m. felügyelője, a kolozsvári evangélikus templom (1829—1929) centenáriumán Liedemann Márton templom-építő léikész emlékére. Elhalkult és elhalt az orgona ... De új nesz kél most a templomfalakból. Nem halljátok? Itt körül a falakban Dobognak a beépített kövek. Külön dobban meg minden kicsi kő, És mégis, mégis egy ütemre vernek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarj a, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett. Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul, Lehajtott, fáradt fejjel figyelek. Szeretném, ha szívem megállana, S csak a százéves templom kövei Dobognának tovább .. . Dobognak ... dobbanásuk lassan áthat, Felmelegíti dermedt véremet, Lassan megértem a beszédjüket: »Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek, Kemény kövek és haszontalanok, Nehezek, otrombák, formátlanok, Tehetetlenek, tompák, elesettek, Mozdíthatatlanok. Hevertünk hét országban szerteszéjjel, Utak mentén, száraz patakmederben, Omlásokban, elhagyott kőtörőkben. Vad éleinkbe ütközött a nap, Horzsoltuk az éjszaka bársonyát, Véresre törtük vándor lábait, Hevertünk külön-külön szerteszéjjel, Egymásról alig tudtunk valamit, 1929 december 1. És nem álmodtunk templomról soha. De jött egy ember, törékeny, beteg, A lelke égett, szíve dobogott, Az az ember templomról álmodott. Tudta : kövek hevernek szerteszéjjel Tehetetlenül, haszontalanul, Vadul, otrombán, formátlanul, — Elindult a köveket megkeresni. Omlásokban, elhagyott kőtörőkben, Utak mentén, száraz patakmederben Barangolt hetedhétországon át, Hol éleinkbe ütközött a nap, Horzsoltuk az éjszaka bársonyát, S véresre törtük az ő lábait. Az az ember keresett, s megtalált. És azt mondta nekünk : Ti templom lesz Falakká fogtok összeállani, [tek És visszaveritek az Ige hangját, És visszazengitek az orgonát, — Az imádkozó nagy nyomorúságot S az áhítat szárnyaló énekét Szent nyugalommal veszitek körül. Halkan dobogni fogtok a falakban, Külön dobban meg minden kicsi kő, És mégis-mégis egy ütemre vertek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarj a, a köveket - Dobogtatja meg a szívek helyett, így szólt hozzánk a templom-építő.« így beszélnek ma hozzánk a kövek.