Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Brassó. Fekete templom kapuja területen is találkozunk, amely nem sokkal utóbb kétségtelenül a hitheri-wittenbergi irányt képviselte. Valószínű, hogy a templomtisztítások legtöbb esete nem is a helvét irány közvetlen hatásából történt, hanem pusztán általánosan emberi, észszerű szándékokból származott. Csak az 1550-es évektől fogva válik határozottan kitapinthatóvá a helvét irány hatása a templom belső berendezésének átalakítására, i A szatmár—szilágyvidéki zsinatok közül az 1554-i óvári és az 1555-i erdődi is foglalkozik a kérdéssel. Mindkét zsinat a helvét iránnyal szembehelyezkedve foglalt állást az oltárok és képek eltávolításának ügyében. Elítélte, hogy a lelkészek önmaguk akaratából rontsák le az oltárokat és képeket, ez a világi felsőség dolga; vagyis azt fejezte ki, hogy ez nem istenrendelte tennivaló, nem ezen múlik az evangélium tiszta hirdetése.

2 Az erdélyi Szászföld sem menekült meg e kérdéstől. 1542-ben Besztercén eltávolítják a templomokból a képeket, szobrokat, pedig az evangélikus reformációnak egyébként alig vannak ott nyomai.

3 1544-ben Brassóban a fekete templomból a teljes belső berendezést kivetik, de a főoltárt hamarosan helyreállítják egy nagy feszülettel együtt. Valószínű, hogy egy szélsőséges csoport vitte véghez a túlzott átalakítást,, és aztán újra a wittenbergi irány emberei rendelkeztek a templommal.

4 A brassói főtemplom példa lett az egész erdélyi Szászföld számára. Az Erdélyi Németek Egyházi Rendtartása 1547-ben úgy rendelkezett, hogy miután a népet kellőképpen kioktatták, gondoskodjanak a hivatalos egyházvizsgálók, a vizitátorok arról, hogy távolítsák el mindazt, ami botrányos, az elhagyott és használatlan kápolnákat, a templomok felesleges oltárait, bizonyos szobrokat és képeket, szentségtartókat és hasonlókat. A »felesleges oltárok* kifejezése csak a mellékoltárokra vonatkozhatik. A képek és szobrok közül pedig a rendtartás szavaiból következtethetően azokat kellett eltávolítani, amelyeknek nincs bibliai alapjuk, hanem a »mese«, a »monda

<<

;

5 a történeti alap nélküli legenda körébe esnek.

5 A templom berendezésének ilyen reformációja teljesen megfelelt Luther felfogásának. Azért, ahol a helvét irány még rövid időre sem jutott szóhoz és hatalomhoz, ott rombolás nem esett. Ott — feltehetőleg — ha eltávolították is a mellékoltárokat s a többi berendezési tárgyat, azokat nem törték össze, hanem csak félretették. Csupán így magyarázható meg, hogy egyes helyeken sértetlenül megmaradtak középkori templomi tárgyak. így maradt meg és így kerülhetett aztán újra a római katolikusok birtokába például a bártfai Szent Egyed-templom szép csúcsíves szentségháza, amely 1464 körül épült.

6 Az oltárok, képek meghagyása tehát éppen úgy nem bizonyítja a reformáció hiányát, mint ahogyan a főoltár meghagyása nem döntő a tekintetben, hogy a wittenbergi vagy pedig a helvét irány híveinek kezében volt-e a templom. Előfordult ugyanis, hogy a helvétirániak is használtak oltárt.

7 Mindez a bizonytalanság nem valami megtévesztő szándékból származott, hanem onnan, hogy az evangélikus reformáció figyelme az evangéliom hirdetésére, a tiszta istentiszteletre összpontosult. 3. Hogy a templomok általában zökkenő nélkül mentek át az evangélikus egyház használatába, ennek nemcsak a lutheri reformáció sajátos jellege volt az oka, hanem a patronátus intézménye is. A XVI. század a patronátust a középkortól örökölte, attól készen kapta minden előnyével és veszedelmével együtt A római kúria maga ugyan mindig óvatos volt vele szemben, de hagyta kifejlődését. A reformáció tehát semmi újat nem hozott a földesurak és az egyházi javak, köztük a templomok viszonyába. A földesurak mint a helyi egyház patrónusai annakidején az egyház használatára