Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Ürban; akiben ti is együtt építtettek •isten hajlékává a Lélek által. (Efez. II. 19—22.) A TEMPLOM MISSZIÓJA Irta: t KARDOS GYULA (Az Istenben boldogult szerzőnek ez volt az utolsó munkája.) Az örökkévaló Isten mindennek célt szabott e földön, megjelölte élő és élettelen lényeknek rendeltetését, hivatását. Ha az örökkévaló Istennek valakivel, vagy valamivel különös célja van, akkor az annak számára hivatás, vagy küldetés. A küldetés misszió. Az örökkévaló Isten az Ö hajlékának: a templomnak egyedülálló hivatást szánt. A templomnak több mint célja: küldetése, miszsziója van, mely Isten kinyilatkoztatásában, a Szentírásban gyökerezik. A templom misszióját szebben, igazabban és találóbban alig lehet szavakba foglalni, mint ahogy azt Pál apostol az Efézusbeliekhez intézett levelének II. része 19—22. verseiben irta meg. A templom legfőbb küldetése, hogy a lelki templom felépítését szolgálja az egyes emberben és a közösségben. A templom missziója az, hogy visszavezessen bennünket az atyai házba, hogy hazavezessen. Mert onnan indultunk el egykor mindnyájan. A szent keresztségben Isten atyai kegyelmének karjain ringatott, »mert az Ö alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Jézus Krisztusban jó cselekedetekre, hogy azokban járjunk*. De mi nem azokban jártunk, tékozló fiákká lettünk s eltévedtünk az élet rengetegében. »Emlékezzetek meg arról, hogy ti egykor pogányok voltatok, abban az időben Krisztus nélkül valók, az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala és Isten nélkül valók voltatok a világon. Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.. . Mert ö általa van menetelünk mindnyájunknak egy lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek.« Van-e ennél szebb küldetés, lehet-e ennél nemesebb elhivatás, mint e világ tévelygő gyermekeit hívogatni, gyűjteni az atyai házba? Van-e és lehet-e szebb misszió, mint ezt a világot s annak tékozló gyermekeit terelgetni a szentek közösségébe, ahol Isten háza népe, Isten cselédei lehetünk? A templomban Jézus Krisztus hívogat, mint a legszeretőbb pásztor, hívogat vissza az atyai házba. S amikor eljutottál a templom tornácaiba, amikor közelebb értél az Istenhez, nem térhetsz ki a lélek elől. A templom missziója az, hogy lelki életedben csodálatos változást idézzen elő. Azt veszed észre, hogy lelki életed épülni kezd. Az apostol azt mondja: »Kik fölépíttettetek az apostolok és próféták fundamentomán, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus.« A templom missziója az építés. A templomnak egyedülálló hivatása, hogy szívedben megvesse azt az alapkövet, melyen földi ós égi boldogságod fényes hajléka felépül, melynek szegeletköve maga Jézus Krisztus. »Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.* (I. Kor.