Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

rát venni. Hiszen életem minden emléke templomomhoz köt. Oh, mennyi áldást kaptam benne, mennyi hosszantűrő kegyelmet elpazarolt reám az Ür. Áldom az Urat templomának minden jótéteményeiért. Tudom, hogy itt a földön az Isten háza az örökélet pitvara az ember számára, S mint ahogy az Ö szent templomában szívem és testem annyiszor újjongott az élő Isten felé, most is ujjonganom kellene, hogy átmehetek az Ö örökkévaló templomába, amelyet Krisztus nyitott meg. Mennyi bűnbocsánat, milyen végtelen kegyelem van Krisztus szavában: »Ime adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat«. Engedd Istenem, hogy mint a Te alázatos, a tékozló élet útján sokat botladozott és az élettől sokszor megtépett, egészen kicsiny gyermeked, beléphessek a nyitott ajtón a te örökkévaló templomodba és ott megint érezhessem, hogy ez a templom sem üres, idegyüjtöd a Te megváltott gyermekeidet, akik már átmentek Krisztus ítéletén. Ott látjuk a Te dicsőségedet úgy, ahogy azt szem nem látta, fül nem hallotta és ember szíve el sem gondolta. Ott tiszta lánggal újra égnek az elégett gyertyák és az Istennek szentelt életekből a teljességre jutott hitnek a diadala csendül ki. Ez már az üdvözültek éneke lesz: »Az Istennek közelsége, mely igen jó énnékem! . . .« Gérce. Templomablak. A teremtés (Lehoczky György üvegfestménye)