Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
előadási számat A Bach utáni kor legnagyobbja Mendelssohn F. (1809—1847.), akinek motettái, kantátái, oratóriumai önmagukban értékek, nem képviselik azonban azt a mély vallásos meggyőződést, mint elődeinek müvei. Áttérve a hazai viszonyainkra, szomorúan állapítjuk meg, hogy amíg Németországban egy egész egyházzenei tradíció fejlődött ki, addig mi még a reformációi kor értékeit sem tudtuk megismerni, egyházzenei közvélemény kifejlődéséről meg egyáltalában nem beszélhetünk. Még Bachot itt-ott halljuk, mi budapestiek hozzájutunk a Máté, János passiók, h-moll mise előadásához, a vidékiek csak rádió útján élvezhetik ezeket; a kisebb jelentőségű mesterekről alig vett még tudomást zenei életünk. Németország gazdag evangélikus egyházi zenéjét nem tudtuk itt meghonosítani, hogy nyomában az önálló magyar énekkultúra indulhasson el. Tehát mult hiányában igen nagy feladat hárul a jelenben az egyházi kórusokra és vezetőikre, hogy komoly munkával az egyházzenei jövőt alapozzák meg. A múltból kétségkívül Kapi Gyulát (1850—1923.) kell megemlíteni, aki számtalan énekkari művel gyarapította a magyar evangélikus karirodalmat és akinek mint a soproni evangélikus tanítóképző zenetanárának és igazgatójának irányító szerepe volt az egyházi zenében. Kortársa Kirchner Elek (1852—1932.), akinek több énekkari műve ismeretes. Kárpáti Sándor (1872—1939.), mint a soproni tanítóképző zenetanára munkálkodott, orgona- és énekkari művei már szaktudást árulnak el. A rádióból közismert Mikus-Csák István (1878—) neve, kinek nagyszámú énekkari műve van. Az 1875-ben alapított magyar Zeneművészeti főiskola orgona- és zeneszerzési tanszaka néhány egyházi muzsikusunknak adott oklevelet. Az újabb kor szakképzett egyházzenei munkásai sok tudással, lendülettel és reménnyel indultak el pályájukon, a modern magyar muzsika szelleme közel áll a bachi hagyományokhoz, mely a muzsikát önmagáért művelte, nem * Egyházi müvei: Prel: és fuga orgonára, Karácsonyi ének, Reformációra, Reformációi ének, Uram tégy csodát! Boldog, kinek a béke minden vágya (nyomt. megj.), Miatyánk, Add meg a mi mindennapi kenyerünket, énekkari müvek. 5 Több zenemüvet komponált orgonára, Vegyeskari müvei: Felséges Isten hozzád kiáltunk, 98. zsoltár (vkar-org-von. zenekar-alt szóló), Mely igen jó... (vkar-org. alt szőlő), 148. zsoltár, Karácsonyi ének (6 szólamú vkar.), Kisérö zene az „Üzennek az tinnepek"-hez (vkar-vonószenekaralt szóló, ebből önállóan megjelentek Ártatlanság szent Báránya, E húsvéti ünnepekben, Felséges Isten, Tenéked könyörgünk..., Áronnak vesszeje...) Pünkösdi ének, Semmit ne bánkódjál stb. kívánt érzéseknek, gondolatoknak, eszméknek kifejezője lenni. Az egyházi zene újabb munkásai közül megemlítjük Kapi-Králik Jenőt, aki műveiben (orgonaművek, énekkari művek) a századvégi romantikát zárja le, Rajter Lajos 1 1 kórusaiban sok lendület és tudás nyilatkozik meg. A magyar népdal ősereje ihleti meg Sulyok Imre 5 tollát, aki legizmosabb egyházzeneköltőnk. Az énekkarok sorát a győri vegyeskar nyitja meg. Valószínűleg a legrégibb énekkarunk, a feljegyzések 1696-tól szólnak, kántorai jelentős szerepet játszottak az egyházi zenében, egyik-másik jó énekkarvezető is. így 1783-ban Zathureczky Sámuel, Berecz Imre (1880— 1887.), Kirchner Elek (1888—1923.), 1923 óta Fodor Kálmán vezeti az 50 tagú kórust. A vidéki kórusok közt jelentékeny munkát fejt ki a nyíregyházi ev. vegyeskar. 1918-ban alakult, a nagy énekkar létszáma 60—80 közt váltakozik, a kamarakórus 30—32 tagból áll. Jelenleg Krecsák László vezeti az énekkart. A rádióból közismert a budapesti Lutheránia, amely 1904-ben alakult. Karnagyai Bruckner Frigyes, Mendől Ernő és vitéz Kendeh-Kirchknopf Gusztáv, 1931-től KapiKrálik Jenő, ald az énekkarral elismerő, komoly munkát végzett. Programmjában a régi 16—17. század evangélikus szerzői és a modern zeneszerzők népszerűsítése szerepel. 1942 óta Weltler Jenő vette át a vezetését. A pesti evangélikus egyház másik nagy énekkara az 1920-ban alakult Fasori Evangélikus Énekkar, vezetői Kaszás Gyula, Morascher Hugó, Oppel Imre, majd 1930-tól Peskó Zoltán. Programmjában a legértékesebb egyházzenei kornak, a 15—17. századnak egyházzenei művei szerepelnek. Az énekkar több rádiós istentiszteleten és hangversenyen működött közre. A beérkezett adataink alapján azt látjuk, hogy nagyon sok helyen vannak énekkaraink, állandó, vagy kisebb alkalmi együttesek, melyek nagy lelkesedéssel szolgálják az egyházi zene ügyét. így Alsószeli, Alberti, Aszód, Alsólendva, Békéscsaba (vez. Linder László), Budapesten: óbudai (vez. Sulyok Imre), várbeli, kelenföldi, (vez. Kapi-Králik Jenő), Bonyhád, Battyánd, Balassagyarmat, Cserhátsurány, Felsőszeli, Gyula, Harka, Kalaznó, Kapolcs, Kiskőrös (vez. Mikus János), Kassa (vez. Imolái Zoltán), Kőszeg (vez. Vönöczky Endre), Losonc, Meszlen, Mezőberény, Marczalgergelyi, Miskolc, Nagyvárad, Nemeskér, Nyíregyháza, Nagygeresd, Osgyán, Orosháza, Rimaszombat, Tótkomlós, Zselyk (fúvószenekar). Az evangélikus és református egyházak közös énekkara a Budapesti Protestáns Énekkar, 32* 499
