Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.
Az énekek tárgya csaknem mind hasonló. A bűnök bocsánatáról szólnak, tanácsot, serkentést, vigasztalást szolgáltatnak. Ködös, borús hangulatúak és ezt még az országot ért veszedelmek, a nemzetre szállott súlyos csapások folyvást táplálják. A reformáció korának magyarja szeretett maga és a zsidó nép közt hasonlóságot keresni. A zsidóság sorsáról a maga sorsa jutott eszébe. Ez által a protestáns istentisztelet mindjobban megkedvelte Dávid király zsoltárait és e zsoltárok a régi himnuszokkal versenyre kelve, azokat mind kisebb térre szorították. A zsoltárokat hamar megkedvelték, mert a hívőik lelkületének megfelelt a változatos tartalmú gyűjtemény és válaszfalat húzott a régi és az új hit közé, de Luther hatására is. ki már 1523-ban résztvett egy kis zsoltáros könyv szerkesztésében. 1 4 A protestáns vallás »ecclesia militans«, nemcsak a csaták, de az irodalom és költészet terén is. Az eredeti dicséreteknek, könyörgéseknek ezért vált főcéljává a tanítás és a harc. A protestáns költészetet tehát, bár mély hit és Istenhez való rendíthetetlen bizodalom nyilatkozott meg benne, valami józanság jellemezte, mely sokkal inkább tanított és elmélkedett, mint a rajongás útjait járta, vagy hogy a tiszta líra magas szárnyalását követte volna 1 5 Ez kevés kivétellel (Szkárosi Horváth András: Vigasztaló ének) érvényes az egész század protestáns énekköltészetére. A XVI. század egyházi énekeinek általános ismertetése után, most nézzük közelebbről az énekköltészetet a fenti felosztás szerint. Luther énekeit külön csoportban fogjuk tárgyalni, mivel azok kiválóságukkal és számunkra különleges értékükkel megérdemlik kiemelésüket. Természetesen — helyszűke miatt — nem foglalkozhatunk minden énekszerzővel és minden énekkel, ez későbbi feladatunk, csak néhányat emelünk ki, hogy ezeken a jellemző vonásokat megkeressük. Zsoltárok. 1 U Dávid király zsoltáros könyve már a régi egyház istentiszteletében is fontos szerepet töltött be. Belőle merítették az antifonák responsoriumok introitusok szövegét. A Vulgata szövegét használták e célra. A protestáns zsoltárszerzők — nagyrészük katolikus pap volt — jól ismerték e forrást és zsoltárfordításaikhoz, átdolgozásaikhoz az anyagot innen szerezték. Volt más zsoltárfordítás is. — Gálszécsi István két Luthertől feldolgozott zsoltárt fordított és Benczédi Székely István ZsoltároS Könyve — de ezek prózai fordítások voltak még és nem is nagyon voltak elérhetők, mert igen kis példányszámban nyomtatták őket. így a Vulgata maradt meg mint forrás. Erre mutatnak a zsoltárok felett található latin sorok, melyek a Vulgata megfelelő darabjainak kezdősorai. A forrás anyagát a szerzők különféleképpen értékesítették.. Batizi András szerette forrásának gondolatait más-más szavakkal elmondani, ragaszkodott a héber zsoltárok gondolatritmusához. A fordítások nem hűek az eredetihez, hanem parafrázis-szerű átdolgozások. Végkecskeméti Mihály vagy Thordai Benedek már ragaszkodnak a szöveghez. De megtörtént az is, hogy a szerzők a héber zsoltárból keresztyén éneket formáltak és ezáltal az énekek héber jellegét — éppen a zsoltárjelleget — elveszítették. (Siklósi M. 53. zs., Batthány O. 32. zs.). Hogy ki készítette az első verses zsoltárátdolgozást, arra nézve több vélemény küzd egymással. Legnagyobb valószínűséggel Batizi András (44. zs.), 17 ki ezt 1530—40 között írhatta. Beszélnek még ezzel kapcsolatban Siklósi Mihályról (53. zs.) 18 és Végkecskeméti Mhályról (55. zs. 1535.) 19 Utánuk már bőven teremnek zsoltárfordítók, de kevés kivétellel, egyik sem emelkedik fel az átlagon. Ebbe az is belejátszhatott, hogy a magyar nyelv még nehezen alkalmazkodott a zsoltárok gazdag kifejezésmódjához és így munkájuk még bizonyos tekintetben úttörő volt. Kiemelkedik az átlagból Sztárai Mihály, aki 15 zsoltárt fordított, vagy dolgozott át. Átdolgozásai részben hűek a Vulgata szövegéhez (10., 12., 26., 33., 64. és 94. zs.), részben annyira átdolgozottak, hogy a latin zsoltárnak csak alaphangulatát adják vissza (15., 23., 29., 32., 36., 37., 65. és 74. zs.). Sztárainál már mutatkozik, hogy Krisztus iránt érzett szeretete nagyobb annál, minthogy elhallgassa és ne említse lépten-nyomon, hogy ne mutassa, hogy keresztyéneknek ír éneket és nem a zsidók zsoltárait önti versbe. Zsoltáraiban már megtaláljuk a keresztyén szellemet, a keresztyén vallás jellemző tanításait, de azért a héber zsoltárokban jelentkező kesergő hangot, bánatos panaszkodást is átveszi. »Igy olvad össze a a protestáns hívő lelkében az ó- és újszövetség szelleme, így vonódnak be ótestamentumi színnel a keresztyén, Jézus tanítására alapított dogmák és így telnek meg a zsidó eredeti költeménvek keresztyén vonatkozással.« 2 0 A XVI. század második felében a szerzők már elárasztják a híveket zsoltárokkal- Az ismert zsoltárok kb. felének nem ismerjük szerzőjét. Akiket ismerünk, azokat is nagyrészt csak névről, de életrajzi adatok nélkül. (Laskai 120. zs.; Tesi 30.; István deák 57. zs.). Kevés, akiről mégis valamit tudunk (Barát István 69. zs., Zeleméri László 2. zs.; Németi Ferenc 145. zs. stb.). A neveket a zsoltárok versfőiből ismerjük. A század nagyobb költői is dolgoztak fel zsoltárokat. Skaricza Máté, Szegedi Gergely és Balassa Bálint munkásságukkal a művészi ének magaslatára emelték a zsoltárfordítást. Skaricza Máté zsoltárfordításaiban hű ma31* 483
