Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

II. RÉSZ. A TEMPLOM ÉS A GYÜLEKEZET.

TEMPLOMSZENTELÉS Irta: D. RAFFAY SÁNDOR Evangélikus anyaszentegyházunkban a templom felszentelése a püspök joga és kötelessége. Meghatalmazás alapján azonban a püspök által megbízott esperes is végezheti. Ösi szokás szerint a gyülekezet az iskolás gy ermekekkel együtt az iskola, vagv a templom udvarán gyülekezik össze és énekszóval vonul az új templomhoz. Az elhelyezkedés rendje érdekében az a leghelyesebb, ha legelöl megy a2j ifjúság, utána a gyülekezet, aztán a presbitérium, majd a templomszentelés ünnepélyes végzésére összegyülekezett lelkészek s végül az illetékes esperessel együtt a felszentelést végző püspök, ö utánuk jönnek a kerület, esperesség, idegen egyházak küldöttei és a vendégek. Az új templom előtt félkörben felállanak és az ének elhangzása után az egyház felügyelője, vagy gondnoka rövid pár szóval átadja a templom kulcsát a püspöknek és felkéri őt a templom megnyitására és felszentelésére. A püspök a kulcsot átveszi és szentírási helyekkel figyelmezteti a gyülekezetet az Isten házának szentségére. Ezután a 24. zsoltár 7. és 8. versének idézésével megnyitja a templomajtót, feltárja a kaput, a lelkészek élén bevonul a templomba és az esperes, valamint akár a helyi lelkész, akár egy másik lelkész társaságában egyenesen az oltárhoz megy és addig, míg a közönség elhelyezkedik, magában leborulva imádkozik. A lelkészek mindegyike hoz valamit; a Bibliát, az úrvacsorai és a keresztelési szentedényeket, a keresztet, a gyertyatartókat s a mi még a szószékre, vagy az oltárra tartozik. Ezeket az oltárnál a püspök mellett álló esperes átveszi és az oltárra helyezi. A lelkészek pedig az oltár kerítésén kívül kétoldalt állanak addig, amíg az oltári szolgálat tart. Helyes dolog, ha a kántor már előbb bemegy a templomba és a templom ajtajának megnyitásakor az orgonán előjátékokat játszik, majd a közönség elhelyezkedése után a kijelölt éneket megkezdi. A püspök az oltárnál felhívja a gyülekezetet, hogy felállva imádkozza el azt az imát, amelyet Salamon király mondott a jeruzsálemi templom felszentelésekor. Ez I. Királyok 8:27—50. és 9:1—3. verseiben, valamint II. Krónikák 6:19—• 40. verseiben van megírva. Az imádság elmondása után a püspök alkalmi beszédet tart, amelynek végén áldással megszenteli a templomot, a szószéket, az oltárt, az azonlévő Bibliát, szent edényeket, feszületet, gyertyatartókat, majd az orgonát és a harangokat is, mindenkor egy-egy alkalmas bibliai hely idézésével. De megáldja a keresztelésre, konfirmálásra, esketésre, bűnbánatra vagy épülésre templombasereglő híveket is, továbbá a községet, amely a templomnak helyet adott, a község elöljáróit, a hazát és nemzetet, annak fejét és hatalomviselőit, s végül mindazokat, akik a templom létesítése körül fáradoztak. Áldás után a gyülekezet vagy a kar énekel, melynek végeztével a helyi lelkész a szószékről Isten igéjét hirdeti. Az igehirdetés után meghívja a jelenlévőket a templomban tartandó ünnepi közgyűlésre. Amennyiben a befejező oltári szolgálat keretébe illeszthető és erre alkalom kínálkozik, a püspök elvégzi a keresztelést, az esketést, esetleg úrvacsorát szolgáltat ki. A befejező imát a püspök mellett segédkező esperes mondja, de az ároni áldást a püspök adja. Az istentisztelet végeztével a templomban rövid ünnepi közgyűlést tartunk. Ezt a közgyűlést a törvényes szokások szerint a helyi felügyelő nyitja meg és megkö-