Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.
I. RÉSZ. A TEMPLOM.
A babiloni palota zikkurattal. (Chipez.) Egyiptomi templom. (Mothes.) templom nagyterme egy hatalmasméretü oszlopcsarnok, Itt érvényesül igazán az egyiptomi stílusművészet. Eleinte négyszögű, később hengeralakú oszlopok tartják a tetőzetet. Az oszlopfőkön Egyiptom növényzetét faragták ki és természetimen ki is színezték. Az oszlopok testét és a falakat színes képes ábrázolásokkal és hieroglif feliratokkal ékesítették szőnyegszerüen. A mennyezetet is csillagokkal és festett madarakkal díszítették. A templom oszlopcsarnokából a még sötétebb és még rejtelmesebb szentélybe jutunk. Több helyiségből állott, mélyén az istenség szobrának cellájával, ahová csak a pap mehetett be. Az egyiptomi templomstílusnak fő építészeti jellegzetessége az oszlop. Az oszlopot itt azonban még csak belül alkalmazzák és minden dísze mellett is főszerepe a mennyezet tartása, sőt az egész tetőzet tulajdonképpen az oszlopokon nyugszik, tehát ha díszes is, nem díszítő, hanem építő elem. A templom oszlopcsarnoka hármas tagolású, mivel a tetőzet középső részét felemelték a két középső és éppen ezért magasabb és szélesebb két oszlopsorral. A mennyezet középső részének ez a kiemelése a világítás céljait szolgálta, mivel a földszinten, illetve a falakon nem voltak ablakok. így felső kétoldali világítást kapott az egyébként síri sötét csarnok. Ez a félhomály adta a belső titokzatosság jellegét, szinte előkészületet a síri sötétségre, az egyiptomi halotti és múmia-kultuszhoz, mely az egyiptomi sírtemplomokban folyt. Ne csodálkozzunk ezen. hiszen még akkor ismeretlen volt előttük a teljes kinyilatkoztatás és az Evangélium. Az egyiptomi , templom stíluselemei közé tartoznak már a szobrászati elemek is, így a falakon és oszlopokon alkalmazott képábrázolások domborművei, bas-reliefjei és a díszítésre szolgáló szobrai, nem szólva az istenség szobráról, mely mint önálló szobor nem számítható díszítő elemnek. Rhamses templomának alaprajza. (Mothes.)