Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

A római 8. Sabina templom faragott Kapujának egy táblája, az alsó és felső világtér ábrázolásával. 5. ss. Űr szent sakramentuma van«.® Az apszist tehát mennyei seregekkel népesíti be a kegyes képzelet s az úrasztalát Jézus trónjának mondja. Egy bizonyos Katholikus Isaak, (V. sz.) látomásban olyannak látja a mennyei tróntermet, mint a templom apszisát, melyben ott áll az oltár. Chrisostomos pedig egy öreg ember látomását mondja el, aki úrvacsora alkalmával az oltár körül rengeteg fényesruhájú angyalt látott, akik mint a katonák a császár előtt meghajoltak. Jeruzsálemi Cyrill az igehirdető püspök és presbiterek koszorújában a mennyei seregeket látja. Mindebből láthatjuk, hogy a hívők a templom apszisában a mennyet képzelték el. Az antik építészetben a centrális tér és a kupola a végtelen kozmikus világtér képe. Itt tűnik ki, hogy a bibliai és kegyességi eredetű »Mennyei Város« képzete mellett az antik világban kialakult építészeti képzetek is szerepet játszanak a bazilika belső terének alakításánál, melyeket az őskeresztyénség új élettel tölt meg. A mennyet általában sátornak vagy kupolának képzeli az ősi mediterrán kultúrák embere s ezt a képzetet keletről nyeri. A menny kupoláját oszlopok (négy) vagy falak tartják. Lehetetlen fel nem ismerni a keleti ház és e világkép közötti hasonlóságot. Kosmas szír kereskedő, aki keleten utazik, valószínűleg még szerzetesi életében magáévá tett képzetek alapján ki is fejti, hogy a világmindenség is ilyen házhoz hasonlít, fallal körülvett és kupolával fedett tér, melynek felső része az Isten világa, a kosmos mellon-basilaia uoranu, s alsó fallal határolt része a kosmos outos, a jelenvaló világ.

7 E világkép építészeti formája lesz a keleti keresztyénség kupolatemploma és ez a képzet elsősorban a keleti kontinens építészetének képezi alapját, mégis látjuk ebből, hogy az antik ember kozmikus világképe megosztott, azaz a végtelen és a véges tér egybevetéséből keletkezik. Legyen az keleti kupolatemplom, centrális templom vagy pedig nyugati hosszirányos bazilika, a belső mindig e kozmikus világkép megjelenítése. A bazilikának is két, építészetileg határolt tere van, a félköríves és a félkupolás apszis, a »menny képe« és a gyülekezeti négyzetes alaprajzú tér, mely általában a végesség kifejezője. A végtelenséget jelképező szakrális tér és a végességét jelképező gyülekezeti tér, a »via sacra«, az út, úgy érintkeznek egymással, hogy a mértani iránnyal és kapcsolattal, az a lelki irány és Istennel való kapcsolat is kifejezésre jusson, amely a keresztyén életet teszi. Ahogy az apszis és az út érintkeznek egymással mértanilag, úgy érintkezik a gyülekezet hitében az Isten világa az emberével. Elszakadva a viA vatikáni könyvtárban őrzött ,JZosmas Indikopleustes" rajza a világtér felső részéről.