Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

1. örimagyarósd templommal összefüggő, stílusban is megfelelő épületcsoportban helyezik el a lelkészi hivatalokat, lakásokat, gyülekezeti termeket, stb. Legújabb evangélikus templommüvészetünkben kétféle irányt látunk. Az egyik az általános európai modern stílushoz csatlakozik; ezt a stílust sima falazás, egyenes vonalak jellemzik, inkább a tömegek elosztásával, tagolásával akar hatni és takarékoskodik a díszítőelemekkel. Szereti a világos, áttekinthető tereket, keveset bíz a képzeletre és sok gondot fordít a gyakorlatiasságra. Ugyancsak szem előtt tartja a gyakorlatiasságot a másik irány is, mely azonban még a történeti stílusokkal tart szorosabb rokonságot. Ennek a második iránynak egyik hajtása az a törekvés, mely sajátos, magyaros hangulatot igyekszrfk íadni a templomoknak; Ennek a szándéknak jogosultságát vitatni sem lehet, hiszen a legtárgyilagosabb külföldi műalkotásokra is rányomja bélyegét a nép ízlése és lelkülete, melynek köréből építőjük származik. A továbbiakban az említett stílusok köré próbáljuk csoportosítani újabbkori evangélikus templomainkat. Tárgyunk a XIX. század második felében és a XX. században napjainkig mutatkozó építészeti irányok ismertetése lesz, a legjellegzetesebb példák bemutatásával. (A 2. Obecse cikkben ismertetett templomok egyházközségi adatait lásd a könyv harmadik részében!) Késői klasszicizáló stílus Az evangélikus empiret tárgyaló fejezet már foglalkozott a klasszicizáló iránnyal, melynek élete a XIX. század első évtizedeire esik. Természetes azonban, hogy egy-egy stílust nem lehet ezzel, vagy azzal az évvel lezártnak tekinteni. Különösen vidéki építészek között voltak többen, akik az egyszer megszokott és evangélikus templomnak oly igen megfelelő formákat nehezen tudták elhagyni. Fővárosunkban már különböző középkori, illetve barokk ízlésű templomok épülnek, hagyományokhoz jobban ragaszkodó vidékünk még mindig szereti a klasszicizáló épületeket. Egy teremből álló alkotások ezek, a magasság és szélesség kiegyensúlyozott arányaival, statikus, síkokkal határolt, díszítésben a legszükségesebbekre szorítkozó, komoly, ünnepélyes templomok. Még a sík empirera emlékeztet Örimagyarósd 1862-ben elkészült temploma. (1. kép.) Homlokzatának síkjából csupán a középső, kaput kiemelő falrészlet lép ki tartózkodóan. Vízszintes és függőleges tagozódása nyugodt össz-