Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

gabb kiképzésű a templom, teljes háromtagú szokott lenni vagy csak függőlemezből és néhány kisérő átmeneti tagozatból van összeállítva. A főpárkánnyal körülhatárolt tető nyeregtető alakját viseli, mely nem mindenkor fedi le egységesen a templomtestet. Apszis jelenlétekor ennek a terét kisebb fesztávolsága miatt egy alacsonyabb fekvésű gerincélü nyeregtető-sza kasz fedi le. A hátsó homlokzat felé, amennyiben itt külön architektonikusan kiképzett bejárati megoldás nincs, a tető' többnyire le van kontyolva, de találunk oromfalas lezárást is. Az oldal- és hátsó homlokzatnál sokkal díszesebb kiképzésben részesült a főbejárati, vagyis főhomlokzat. . Ha a templomtest előtt nincs torony, úgy a homlokzat kialakítását megszabja a belső tér magassága és felette a tetőt lezáró oromfal. Igen szép példa erre az iglói evangélikus templom főhomlokzata (60. ábra). A főpárkány alatti homlokzati megoldás főhangsúlyát a középre helyezett bejárat adja. A falsíkot két oldalt egyéni kialakítású kompozit fejezettel gazdagított páros lizénák zárják le. Az oromzat közepének álló ovális tetőablaka körüli lándzsás levelekből komponált realisztikus díszítése a franciaországi regence-ban divatozó, avagy Francesco Borromini által használt sásdíszítéseknek hatalmas felnagyított példánya, az egész homlokzati kiképzés az alapsíkból alig kiálló enyhe részletképzést, tartózkodó klaszszicizáló hűvös megjelenést mutat, mely ugyan megőrzi a barokk-kor építési tradícióiát, golyvázott, párkányrészleteknek és az oromzatnak élénk körvonalhatásra törekvő megfogalmazása révén. Abban az esetben, ha a főhomlokzati bejáratot torony hangsúlyozza, a torony szabja meg a templom homlokzati jellegét. A torony magassági kiterjedését vízszíntes párkányok osztják több emeletre. Alulról kezdve az első osztást a templomtest főpárkánya szolgáltatja, mely a tornyot is körülfogja. Ez az első osztás, melynek magassága a templomtér magasságával áll kapcsolatban. Az elsőnek folytatását képező másodijk osztás magassága többnyire a templom tetőszékének gerincéimagasságával egyenlő, vagy közel azonos. Ugyanis a templom tetejének gerincéle a legtöbb esetben a torony második osztópárkánya alá szokott befutni. így képződik a tornyon egy, az első osztásnál alacsonyabb osztás, mely attikaemeletszerü architektonikus kezelést kapott. \z attikaemelet a mögötte következő templom tetőszékét le is zárja, — de nem teljesen, csak részben — tőle jobbra-balra még nyitva marad egy-egy háromszögletű űr. Ennek elfedése pedig a toronyból kiindulva íves vonal mentén végződő egy-egy falrésszel történik. A kétoldali falrész végét egy-egy váza vagy szobor terheli le. Ezt az elrendezést, melynek eredete részben a német reneszánsz-lakóházak, részben a római barokk templomhomlokzatok oromzati kiképzésére vezethető vissza, a német barokk templomépítő gyakorlat általánosította és így terjedt át magyar földre is. A torony attikaemeletére került az utolsó emelet, a harangház, benne a harangokkal. Formai alakítása ennek az emeletnek olyan, hogy a sarkokat mellvédmagasságú lábazatra állított fejezettel bíró lizánarend képezi. A saroklizénák között látjuk a harangházba nyíló íves vagy szegment-záródású nagy ablakokat. Az ablakok felett a torony legfelső párkányának ívesen meghajlított tagozatán belül foglal helyet az óra. A harangház emeletének magassága elég tekintélyes, megközelíti többnyire az alsó emelet magasságát is. A templomtornyoknak különleges jelleget adnak a harangház emeletének magasságában körülfutó erkélyek, amint, azt a bácsbodrogi Petrőc, a csanádi Nagybánhegyes, vagy a békési Orosháza templomtornván láthatjuk. ((61., 62., 63. ábra.) Amint tudjuk, Orosházán a szabadonállónak, campanile-szerűnek létesített torony eredetileg várostoronv szerepét töltötte be, honnét az állandó ügyelet volt hivatva a várost felülről szemmel tartani. Ezt a jelleget megtartotta a torony most is, mikor már összeépült a templommal. A várostoronyszerü meg60. l'öLÓi TEMPLOM.