Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

XIX. század második felében kialakult romantikus irányzat terméke, az apszis-megoldáshoz visszatért. Nagy szerephez jutott a bazilikamintájú templomoknál a karzat alkalmazása. Az ösi, antik bazilika empora megoldásához viszonyítva lényegében újítást nem észlelhetünk, mindössze azt az eltérést látjuk, hogy itt az egyemeletes (28. ábra) karzati megoldáson kívül kétemeletes is van (26. ábra). Mivel általában a boltozott bazilika mintájú rendszerek belső terei magasabbak, mint a vízszintes lefedésüeké, azok ennélfogva az evangélikus templom egyik főkövetelményének, a nagyszámú hívő elhelyezési lehetőségének jobban felelnek meg. Amennyiben a két egymás feletti karzat mellvédje a középtámaszokig terjed a két egymásfeletti karzati mellvédsáv, — főként ha azok áttöretlenek — túltömöttség hatását kelti. Kedvezőbb ennél az a megoldás, melyet a soproni evangélikus templom mutat, hol a másodikemeleti karzat visszalép az elsőemeletihez viszonyítva (26. ábra). Ezáltal a támaszok között csak az elsőemeleti karzat mellvédje látszik, ettől felfelé minden további befogás nélkül, teljesen szabadon lendülnek magasba. A karzatra vagy karzatokra vezető lépcsők legtöbbször a főbejárat két oldalán találhatók, mint egyenes vagy íves karúak. Igen jellegzetes megoldást látunk a győri régi evangélikus templomban (29. ábra.), hol a karzati lépcsők a négyszögű alaprajz négy sarkába vannak bemélyítve (30. ábra). Némi hasonlatosság mutatkozik e tekintetben a már megismert charentoni imaházzal (13. ábra). A XVIII. század teoretikus mesterének, Ch. L. Sturm kiadványában szereplő alaprajzokat idézik emlékezetünkbe a mezőberényi és orosházai templomok (31., 32. ábra). Egymaga az a tény, hogy az alapkiindulás hosszúkás négyszög, még nem jogosít fel bennünket a Sturmféle előképek hatásának megállapítására. A szószéknek az egyik hosszoldal közepére kijelölése és a karzatnak mintegy e körüli helyezése, azok a jellegzetességek, melyek ezeket az említett elrendezéseket közel hozzák a német példákhoz. A mezőberényi templom belső terét négy harántövpár öt mezőre bontja, melyek mindegyikébe egy-egy függőkupola illeszkedik bele. Ez a kupolasorozat nyugodt térritmust, egységes kiforrottságot ad a térnek. A templomtér fesztávolsága 13 m, ez megfelel az olasz kiindulású templomok fesztávolságúnak. A karzatokat tartó támaszokon kívül egyéb, a tér egységességét rontó elem nincsen. Az orosházai templom alapelrendezése megfelel a mezőberényiének. A templom eredeti alakja a tervben „l"-gyel jelölt hosszúkás négyszög, melynek egyik hosszoldala •— az északra tekintőnek, — közepén áll a szószék. A négyszög rövidebb oldalait két-két támaszra szerelt karzat lepi el. A 15 m — tehát elég tekintélyes méretű — fesztávolsággal bíró templom mellé a gyülekezet tornyot kívánt létesíteni. Erre az engedélyt csak úgy kapta meg, ha az egyúttal várostorony szerepét is tölti be. Kikö" 32.0005WAZAI TEMPLOM. F 31. MEZÖBERENYI TEMPLOM.