Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Baromlak (Nagy-Küküllö vm.). A templomeröd nyugat felöl nyugati homlokzat elé épített vastagfalú széles harangtoronnyal, amelynek nyugati oldalán a vastagfalban egy gazdagon keretezett, leveles oszlopfőkkel díszített hatalmas csúcsíves kapuzat foglal helyet- Ennél valamivel kisebb, de hozzá építészi felfogásban hasonló kapuzat vezet a déli oldalon közvetlenül a hajóba, mely 17.30 méter hosszú, 9.20 m széles és hálóboltozattal van fedve. Eredetileg kazettás famennyezete volt. A hajót csúcsíves diadalív köti össze a nyolcBaromlak. A templomeröd alaprajza szög felével záródó hosszú szentéllyel, melyet keresztboltozatok fednek. A török betörések alatt a XV- század folyamán a templom többször leégett, ezen okulva a templom védhetővé való kiépítését határozták el. A tornyot védőemelettel megmagasították, fagalériás védőfolyósóval ellátott sisakkal fedték be. Ugyanakkor megemelték a szentély és hosszhajó falait, hogy reá és támpilléreire boltívekkel nehezedő védőemeletet húzzanak. A templomhajó terében a védők ivóvíz szükségletének ellátására kutakat ástak. A templom, miután a véres török-tatár ostromokat győzelmesen kiállotta, végül is a restaurátorok áldozatául esett, a harangtornyáról az egykori védőerkélyt levették, helyére Ízléstelen bádogsisakot tettek, a hajó és a szentély fölött húzódó védőemeletet egészen a támpillérek lefedéséig lebontották. A templom eme gyökeres helyreállítása alkalmával 1899-ben a belsőkben régi festmények nyomaira bukkantak, bizonyítékul arra, hogy egykor gazdagon volt freskódísszel ellátva. Az egykori védőfalakat nagyrészben lehordták, a belső falőv déli szakaszán iskolát építettek. Azért a templomudvar ma is zárt terület, melyet a több