Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

dák a boltfelületeken. A templomépítés befeje­zéseként a szentélyben igen díszes, tornyos Szentségházat emeltek, mely karcsú, fiálékkal teletűzdelt lendületes vonalú kúszólevelekkel telerakott és keresztvirágokkal koronázott orom­zatokból, csaknem a boltozat vállmagasságáig ér, merészen kiemelkedő áttört testű süvegével. Az erdélyi szász területeken a későgótika időszakában már nemcsak városi templomok építésénél alkalmazták a csarnokelrendezést, hanem a tehetősebb községekben is. A legje­lentékenyebb falusi templom, mely ebben a rendszerben épült a muzsnai. Építése a XV. század végén fejeződött be, s mint egy adat bizonyítja, a nagyszebeni András mester műve volt. A templom hosszháza tágas, nagyméretű, mind szélességben és magasságban és hosszban egyaránt. Karcsú, különféleképpen tagolt pillé­rek, osztják el a teret háromhajós csarnokká, melyhez kelet felől diadalívvel kapcsolódik az aránylag hosszú, félnyolcszöggel záródó szen­tély. A szentély északi oldalán a hajóval alko­tott szögletben helyezkedik el a sekrestye, mely emeletes elrendezésű, helyiségeit csigalépcső köti össze. A hosszház háromhajós csarnokában mind északról és délről hálóboltozattal fedett gondosan kiépített, védekezésre is alkalmas előcsarnokokon át kapuk vezetnek be. A temp­lomterek gazdag csillagidomokat kirajzoló ölel­kező motívumokból összetett gazdag bordázatú hálóboltozatokkal vannak fedve. A terek világí­tásukat karcsú két és háromosztású csúcsíves mérmüves ablakokon át nyerik, melyeik kőrá­csában ismételten jelentkezik változatos formá­kat kirajzolva a későgótikára jellemző halhóiyag­motívum. A szentély magas, jól világított teré­ben különösen nagy gazdagsággal érvényesül a hálóboltozat térhatása. A szentélyből a sekres­tyébe figyelemreméltó későgótikus u. n. pálca­műves keretű gyámköves ajtón lehet bejutni. A kapu keret külső kerettagozatai szaniárhátív­ben haladva a szemöldök felett sajátságosan ki­faragott keresztvirág alá futnak össze. A kereszt­virágot úgy alakította ki a mestere, mintha ketté hasították volna, a kettéváló részei jobbra-balra ernyedten lehajlanak sajátságos lendületességet adva az egyébként megszokott formájú ajtóke­retnek, melyet a szokásnak megfelelően a szé­leken egy-egy oldalfiatornyocska szegélyez. A sekrestyeajtó felett feltűnő gyám és majd fe­lette egy bizonyos magasságban következő bal­dachin egykor szoborakotásnak adott helyet. Másik nevezetessége a muzsnai szentélynek a Brassó. A Fekete templom belseje

Next

/
Thumbnails
Contents