Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

I. RÉSZ. A TEMPLOM.

Brassó. A Fekete templom nyugati kapuja formákhoz alkalmazkodni. A régi föhajópilléreket ugyan barokkos csigás oszlopfejekkel látták el, de az új karzatok alatt igyekeztek a régi gótikus mintát utánozni, csillagboltozatokat készítettek. A karzatok főhajó felé nyíló ívét szintén gótikusán képezték ki, melyhez a formákat a nyugati kapu keretezéséből merítették- Bármennyire is igyekeztek a stílszerüségre, még a gótikusnak hitt formákban is erősen megmutatkozik a barokk jelleg. A helynyerés szempontja tette szükségessé a karzatok építését, mellyel a hosszház háromhajós csarnokának belső térarányait megváltoztatták, de ami ebben az esetben a templom előnyére vált, mert a szentély és hajó kapcsolatában mutatkozó szervetlenséget ezzel némileg ellensúlyozták. A szászsebesi és a brassói szentélyek megalkotása után a csarnokrendszert szentélyeken többé nem, hanem csak a hosszházon alkalmazták. A kolozsvári műhely közreműködése ismerhető fel a segesvári vártemplom csarnokrendszerű hosszházán, melyhez a főhajó keleti végében egyhajós szentély csatlakozik, mely még a XIV. század alkotása és az eredeti valószínűleg egyhajós templom maradványa. A szentély építészeti formái karcsú, kétosztású, mérmüves ablakai a XIV. század gótikájának formavilágát képviselik, erre utalnak a keleti négy támpilléren álló baldachinok alá helyezett Brassó. A Fekete templom északi kapuja szobrok, melyek a királyok imádását, azután Máriát térdén a gyermek Jézussal ábrázolják egy kompozíció keretében, melynek tagjai egyegy alak és csoportozat kepében a királyok imádása jelenetet adják elő* A Mária térdén ülő gyermek Jézus jobbra fordul, hogy az első király ajándékát átvegye, akit a másik kettő követ. Róth szerint itt is osztrák szobrászat hatása érvényesül. A hosszház háromhajós kiszélesítése a XV. század elején történt, melyhez a nyugati oldalon csatolták az eredeti, talán egyhajós megoldásból származó tornyot. A torony törzsével, meg egyszerű övpárkányokkal tagolt tömegével vártoronyszerüen hat, nem emelkedik ki a tetősikok felületéből, csak lanternával ellátott sisakja hívja magára a figyelmet. A csarnokkáépítést csak a XV. század végén fejezték be. A déli kapu széles, ívelt, majd tört vonalú keretezésével, oldal fiatomyaival és a kapuarchitekturát lezáró oromzatával a

f gótikának arra a stílusirányzatára mutat, mely a kassai épí,tőműhelyből indult a XV. század elején és a kolozsvári műhely közvetítésével terjedt el Erdélyben. A későgótika jellegzetességét képviselik a hosszház csarnokának nyolcszögletes karcsú pillérei, melyek oszlopfők nélkül hordják a gazdagon díszített, bordás hálóboltozatot, úgy hatnak, mint valamilyen sudártörzsű fák, melyek törzséből mint ágak ágaznak szét a bor-