Kemény Lajos – Gyimesy Károly: Evangélikus templomok. Budapest 1944.

BEVEZETÉS.

EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK Boldogan vedd kézbe ezt a könyvet, kedves Olvasó ! Távoli, szétszórt, evangélikus tornyok erdővé sűrűsödnek benne. Hatalmasak, melyek égbetörnek és kicsinyek, amelyek alig emelkednek a környező házak fölé. Régiek, melyeket századok patináztak és újak, melyeknek sisakján még meg sem száradt a festék. Műemlékek, melyek alkotóművészüket dicsérik, és szerények, amelyek láttán a dicséret egyedül Istené, alkotóinak mi sem jut belőle. Olyanok is, melyek ma már a valóságban nincsenek, mert ledöntötték az egyházunk felett átvonult viharok. Es gondolnunk kell azokra a templomokra is, melyek nem épülhettek meg és híveink szegénysége miatt csak szivük szent vágyakozásaiban élnek. Gyönyörködj bennük ! így együtt soha, sehol sem láttad s láthatod. Most itt van előtted mind. Épülj is rajtuk, örvendj, ez a toronyerdő egyházadé, a tiéd! Halld: zúg az erdő. Távoli, szétszórt evangélikus harangok csilingelése és kongása szent kórusba olvad: „vivos voco, mortuos plango, fulgura frango". Hív téged is. Siratja a holtakat, akik éltek, hittek és alkottak. Ne hagyd úgy siratnia, mint akik kihaltak, s kiknek nincsenek követőik. Hív téged is, hogy necsak élj, de higyj és alkoss is ! Fékezi a villámokat. Oh vajha, egyesülve hivő lelked eget ostromló imáival, megfékezhetné őket. Hadd lenne mindig derűs az ég, a lelkekben örök a béke s a földön az emberek közölt a jóakarat! D. Báró RADVÁNSZKY ALBERT egyetemes felügyelő