Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

17 UTASÍTÁS. 1—4. Lásd az elemi és továbbképző népiskolai vallástani tantervhez írt utasítás 1—4. pontját. Az 1. pontban idézett egyházi törvényeken kívül a középés középfokú iskolákra való tekintettel figyelembe veendő a Magyarországi Evangélikus Egyház 1934—1937. évben Budapesten tartott országos zsinatán alkotott V. törvénycikk általában, különösen pedig a következő rendelkezések: „Az evangélikus egyház olyan közép- és középfokú nevelőintézeteiben és iskoláiban, ahol az iskolafenntartó testület rendes evangélikus vallástanárt nem alkalmaz vagy az illetékes egyházi hatóság másként nem intézkedik, valamint a nem evangélikus nevelőintézetekben és iskolákban, amennyiben az illetékes egyházi hatóság nem rendelkezik másként, az evangélikus tanulók vallásos nevelését és tanítását az illetékes lelkész végzi."' (24. §.) „A vallástanító lelkész kötelessége a vallástanításnak önálló ellátása a hozzáutalt nevelőintézetekben és iskolákban, a tanulók látogatása és lelki gondozása, ifjúsági istentiszteletek tartása és különösen belmissziói ifjúsági egyesületekben a tanulók vallásos érzületének és egyházias szellemének ápolása. A vallástanító lelkész tartozik résztvenni a templomi szolgálatban, belmissziói és egyéb gyülekezeti munkában." (27. §.) „Közép- és középfokú iskolákban a vallástanítást és a vallásos nevelést az intézet egyik rendszeresített állására alkalmazott vallástanár vágzi. Ha valamely közép- és középfokú iskolához bárminő ok miatt ilyen intézeti külön vallástanár alkalmazható nem volna, akkor a vallásos nevelésre és a vallástanításra a 24—27. §-ok rendelkezései irányadók." (62. §.) 5. A TANTERV KIFEJTÉSE. I. osztály. A kitűzött célnak megfelelően a Szentírás ismertetésére úgy törekszünk, hogy mind az anyag kiválasztásában, mind a feldolgozásban Isten kinyilatkoztatására figyelünk és figyeltetünk. Tehát mellőzünk minden más, például erkölcsi példakereső, vallási igazságkifejtő szempontot. A tanítás minden részletében Isten a központ, a súlypont. Mindig Istent tanítjuk, Istenről tanítunk. Az ember csak a teremtő, megváltó, megszentelő Istenre való vonatkozásban szerepelhet. A tanulókkal megéreztetjük, hogy nem tanítjuk Isten teljes kinyilatkoztatását, hanem töredékesen közöljük. A történelmi összefüggés megsejtetésére nem vesztegetjük az időt és erőt. Ennél fontosabb, hogy minden egyes bibliai történetnél utaljunk Krisztusra.