Gaudy László: Evangélikus vallástanítási tanterv és utasítás. 2. kiad. Budapest 1944.

12 fel munkánk az Isten szeretetének mélységét és mutassa meg a szenvedés-«tiörténetben Isten érettünk dobogó atyai szívét. A krisztocentrikusság elve kiterjed a Káté és egyháztörténet tanítására is. Számolunk a nevelendő korával, lelki felfogó készségével s nem tűzünk ki túlságos magas célokat magunk elé. Ne tárgyi tudás tömegével igyekezzünk anyaszentegyházunk jövőjét megalapozni, hanem azzal, hogy tanításunk határozott és a hitvallásokhoz ragaszkodik. A vallástanításnak bizonyos mértékig függetlenítenie kell magát a többi tantárgyak módszerétől, s annak bizonyos komolyabb jelleget kell biztosítani. Szükség van erre, mert a vallástanítás az igehirdetés egy módja, tehát a gyermeknek éreznie kell, hogy ami a vallásórán történik, az hasonlít az istentisztelethez, másrészt azért is kívánatos ez, hogy a különféle tantárgyakat tanító vallástanítót felemelje bizonyos emelkedettebb hangulatba, amely a vallástanításnak nélkülözhetetlen kelléke. Bár éppen az alsó fokon nehézségekkel jár a komolyabb irány biztosítása, mégis mindegyik fokon törekednünk kell erre, hogy így a vallástanítás az istentiszteleten való komoly magatartásra is nevelje gyermekeinket. II. A népiskolai vallástanítás szempontjai fokozatok szerint. A vallástanítás szempontjából, különösen annak módszeres eljárása tekintetében a nyolcosztályú népiskola osztályait három csoportra kell osztani. Az első az I—II. o., a második a III—IV. és a harmadik az V—VIII. osztály csoportja. Bár a tananyag mind a három fokozatban a Biblia, Káté, egyháztörténet, imádság és ének, a növendékek kora és képessége szerint a tanítás alakja mind a három fokozaton némileg különbözik egymástól. Az 1—II. osztályban a tanítás néhánv imádsásr és az e'<ő bibliai történetek megtanításánál a lehető legnagyobb mértékben leegyszerűsített. E fokon közöljük a bibliatörténeti tankönyv szövegében foglalt anyagot s azt többszörös ismételgetéssel elsajátíttatjuk. Csak a tanév vége felé lehet arról szó, hogy az anyag a gyermek lelkivilágához közeleső szövegezésben kerüljön előadásra. Bár nem lehet figyelmen kívül hagyni a gyermekfejlődéstani szempontot, mégis óvakodni kell a túlságos gyermekies hangtól és színezéstől, mert a tanító néha észrevétlenül is mesét vagy mondát csinál a Biblia történetéből és a gyermek is annak látja azt. Ha a III—IV. osztály vallásoktatását tekintjük, ezen a fokon a vallásóra anyagára oly mértékben kell az írásból előkészülni, hogy az anyag teljes uralmával a vallástanító meggátolhasson minden olyan kísérletet, amely a növendék részéről kérdezősködés alakjában felmerülhet s a tanítást veszélyez-