Kiss Jenő: Visszapillantás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának húsz éves történetére (1923–1943). Pécs 1943. (A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1942–43. tanévi irataiból)

az állami felsőbbséggel való hivatalos levelezése a rectori hivatal ill. egyetemi tanács útján bonyolíttatott le. A közvetlen rectori ill. tanácsi hatáskörbe eső ügyek részint kari ülési tárgyalás után, részint dékáni hatáskörben kerültek a központi egyetem rectori hivatalába. A dékán gyakori pécsi utazásai alkalmával élőszóval is referált a rectornak az ő hatáskörébe eső ügyekről s egyben a személyes kapcsolatokat is kimélyítette. A tanácsüléseken kívül, a központi egyetem évnyitó, Erzsébet-napi, és évzáró ünnepe, valamint a doktoravató ünnepek alkalmával a hittudománykari dékán és prodékán, a könyvtári és gazdasági bizottsági üléseken a kar megfelelő bizottsági tagjai képviselték a kart. A soproni fakultás évnyitó ünnepein viszont a pécsi egyetemi tanács szokott megjelenni, ez alkalmakkor a rector egyetemi közgyűlés keretei között nyitotta meg a fakultás tanévét. A központi egyetemmel való kapcsolatok mindig a legszívélyesebbek voltak. Sohasem fordult elő, hogy a kar jogos kérése a központi egyetem részéről visszautasításban részesült volna. Ha kezdetben a kar különállása az elszigetelődés látszatát keltette is, a kapcsolatok megerősödése folytán ez megszűnt. Hiszen az élet parancsszerű követeléseként állott elő az a hazai egyetemi életünkben szokatlan helyzet, hogy az egyetem egyik fakultása a központtól távol más városban végezze a maga kulturális, tudományos, vallási és hazafias munkáját. A hittudományi kar azonban mégsem tekinthető corpus separatumnak, hanem az anyaegyetem szerves alkotórészének. Tudomány terén, a szellem világában a térbeli távolságok jelentéktelenné válnak és az igazság célja felé való közös törekvés szilárd egységgé kovácsolja össze a térbelileg elkülönített részeket is, ha mindjárt különböző irányban, módon és eszközökkel végzik is munkájukat. Kitűnt ez akkor is, amikor az egyre nehezedő pénzügyi helyzet folytán fenyegetett a központi egyetem csonkításának a veszélye. Hittudományi karunk és rajta keresztül az egyetemes evangélikus egyház legfőbb közigazgatási és végrehajtó szerve az egyetemes közgyűlés a kormányhoz intézett felterjesztésben tiltakozott a csonkítás ellen. Később ugyan Erdély északi részének visszakerüléséért ill. a kolozsvári egyetem helyreállításáért a vidéki egyetemeknek egy-egy fakultását áldozatul kellett adni, de a hittudományi kar s a mögötte álló evangélikus egyetemes egyház részéről is megindult felvilágosító és a helyreállítást kö-