Kiss Jenő: Visszapillantás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának húsz éves történetére (1923–1943). Pécs 1943. (A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1942–43. tanévi irataiból)
adata és gondja volt a tanári karnak. E súlyos feladat megoldásánál készséggel sietett a kar segítségére az evangélikus egyházegyetem, mely évenként több ezer pengő összeget adott hallgatók segélyezésére tandíj, vizsgadíj és Otthon-segély formájában. Az egyes egyházkerületek is a szükséghez képest fokozódó mértékben segítették szegénysorsú hallgatóinkat. Maga az Otthon is 1 évről-évre kiküldte lakóit szupplikációra, s így sok arra érdemes b hallgatónak tette lehetővé a továbbtanulást. Itt tehetünk említést hallgatóink más forrásokból származó segélyezéséről is. Legtekintélyesebb ezek közül az Ihász-féle örökség, melynek a hittudományi kar hallgatóira eső részét évről-évre a Dunántúli Egyházkerület ítéli oda arra érdemes hallgatóknak. Sopron városa is évről-évre 1500 P segélyt nyújtott, az Otthon számára adott külön fasegélyen kívül. A központi egyetem közvetítésével az állam részéről a diákszociális segélyakció körén belül készpénz és ruhanemű segélyben részesültek hallgatóink. Tekintélyes összegre rúgott évenként a köztisztviselői és Horthy Miklós-ösztöndíj, továbbá a bel- és külföldi kutatóösztöndíj, valamint szegény sorsú lelkészfiak' és árvák segítése részint állami forrásból, részint a Szigethy-féle egyházi alapítványból. Igen tekintélyes összegre rúgott évenként a kar által évenként adományozott tandíjsegély, közalkalmazotti tandíjkedvezmény, a soproni, győri, és más gyülekezetek, valamint egyesek meg-megújuló segítsége. Ezek sorában külön említjük meg az alapítvány tevő néhai Heszler Sámuel volt sopronkőhidai f egyintézeti lelkész nevét, valamint Payr Sándort, a kar néhai professzorát, kinek emlékére özvegye tett tekintélyes alapítványt. Külön kell megemlítenünk a • helybeli katonai alakulatok segítségét, a gyalogezred, a huszárszázad, a motoros tüzérség, továbbá a Rákóczi Ferenc hadapródiskola és Zrínyi Ilona nevelőintézet ama készségét, hogy évenként több hallgatónk számára biztosítottak ellátást. A különböző segélyek összege évi 30—40.000 pengőre rug, amivel már sok gondot sikerült eloszlatni, sok jóravaló szegény hallgató továbbtanulását lehetővé tenni és így sok megfelelő lelkipásztort biztosítani egyházunk számára. Hálás köszönet érte egyháznak, államnak, egyetemnek, közületeknek, egyeseknek, polgári és katonai testületeknek. Kívánatos volna e különböző forrásokból származó anyagi segélyezés egységesítése, ami nagy mértékben megkönnyítené a segélyek igazságos, ill. méltányos