Kiss Jenő: Visszapillantás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának húsz éves történetére (1923–1943). Pécs 1943. (A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1942–43. tanévi irataiból)

tömbje, kaszárnya, katonai kórház, a régi posta épülete, de ezek részben nem voltak megfelelők, részben a katonai kincstár számára voltak nélkülözhetetlenek. Nem volt tehát más út, mint újabb és újabb sürgető felterjesztésekkel rámutatni a helyzet tarthatatlanságára. Mert hiába módosult a tanterv, hiába igyekezett a dékán a hallgatókat kisebb csoportokba osztani, az elkerülhetetlen közös órákon a hallgatók egymás hegyén-hátán szó szerint az előadó tanár lábai előtt ülve vagy állva szorongtak. Két tanterem közötti válaszfal kivétele is csak ideiglenesen segített a helyzeten, amiről a kiküldött állami tényezők is meggyőződést szereztek és ez az új épület emelésére irányuló elvben már eddig is jogosnak elismert kérés akut szükségességét kétségtelenné tette. A fakultás első 6 éve a megfelelő épületért való küzdelem jegyében telt el s az ekkor hivataloskodó dékánok legfőbb gondját és legtöbb idejét ez a kérdés foglalta le. Az illetékes köröknek a tényleges szükségre való figyelmeztetése és a különböző lehetőségekre való rámutatás Stráner Vilmos, a tervszerű felvilágosító munka és ennek alapján az új épület emelésére a hasznos állami beruházások rovatában 700.000 P engedélyezése Prőhle Károly, ez összeg időközben húzódó kiutalásának biztosítása és az új épület megépítése Kiss Jenő dékánságának idejére esett. (51.454—1928. sz. VKM rend. mondja ki az építkezés szükségességét és irányozza elő e célra két egymásután következő év költségvetésében a fentjelzett összeget.) Az állam nehéz pénzügyi helyzete folytán ez összeg folyósításáért és a tulajdonképpeni építkezés megkezdéséért újabb szívós munkára volt szükség, amelyben a fakultás akkori dékánján és tanári karán kívül egyházegyetemünk élén főként Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő és Kapi Béla püspök, Hermann Miksa kereskedelmi miniszter, Sopron város országgyűlési képviselője, vitéz 'Simon Elemér főispán, és Thurner Mihály polgármester voltak az irányító tényezők. Irántuk való hálás köszönetet a kar jegyzőkönyveiben ismételten is találunk, főként azonban gróf Klebelsberg Kunó néh. nagy kultuszminiszter iránt. A krónikaíró hűségéhez tartozik, hogy feljegyezze Magyary Zoltán miniszteri tanácsosnak, az egyetemi ügyosztály vezetőjének nevét is, aki ismételt tárgyalásokon és Sopronba való leutazásokkal mozdította elő az építkezés ügyét. Az 1929. július 1-én a kultuszminiszter elnöklete