Renner János: Megemlékezés Zsigmondy Jenőről. [Budapest] 1943.
r 4 kérdésekben is Zsigmondy Jenő volt a tanácsadó s nemcsak köz 7 vetlen hozzátartozóinak, hanem távolabbi rokonainak is mindig ingyen végzett értékes ügyvédi munkát. Családi ügyekben mindig békíteni igyekezett s nagy tekintélyével, világos judiciumával azt mindig sikerült is elérnie. Békítésre különben ritkán volt szükség. A Zsigmondy-családban hagyományos összetartás volt. Hosszú időn át vasárnaponként népes családi összejöveteleken ápolták a rokoni jó viszonyt. Zsigmondy Jenő kerülte a zajosabb közéleti szereplést, de szívesen vállalt a köz érdekében önzetlen munkát mindenütt, ahol magas erkölcsi felfogása és mélyenjáró jogi tudása érvényesülhetett. Szívesen dolgozott az ügyvédi fegyelmi tanácsban és más ügyvédi hivatásszervezetben. Nemes egyénisége különösen hálás munkakört talált egyházi téren. Ösi evangélikus családból származott, dédatyja evangélikus lelkész volt. Atyja Zsigmondy Pál élénken részt vett mind a pesti evang. egyház, mind az egyetemes egyház munkájában. Zsigmondy Jenő mélyen vallásos lélek és benső meggyőződésből hithű evangélikus hívő volt. A Zsigmondy-családban hagyomány volt a benső vallásos hit és a törhetetlen ragaszkodás az egyházhoz. Zsigmondy Jenő édesanyja, Jármay Vilma, Liedemann Sámuel örökbefogadott leánya volt. Liedemann Sámuelné szül. Rieke Róza pedig a XIX. század első felének egyik evangélikus nagyasszonya, a pesti evangélikusok hitbuzgó, lelkes patronája volt, aki az áldott emlékű Mária Dorottya főhercegnővel együtt munkálkodott az evangélikusok sorsának javításán. Minden kockázat vállalásával bibliákat csempészett be Pestre olyan időkben, amikor ezért büntetés járt. Liedemann Sámuelné az evangélikus iskolák sorsát is mindig szívén viselte. Az 1838-as pesti árvíz alkalmával áldozatos segítője volt az árvízsujtotta lakosságnak. Zsigmondy Jenő fiatalon, 25 éves korában kezdte meg működését az egyházi életben. 1874-ben a pesti magyar-német testvéregyházak szindikussá, főjegyzővé választották. Egyházi pályájának ötvenedik évfordulóját a Deák-téri testvéregyházak 1924 júniusában ünnepi ülés keretében ülték meg. A főjegyzői tisztséget hosszú ideig, 1905-ig viselte. Ezzel párhuzamosan az egyetemes evang. egyház munkájába is bekapcsolódott. 1893-ban egyetemes világi aljegyzővé, majd 1897-ben egyetemes világi főjegyzővé választották. Ebben a tisztségben bizalmas munkatársa volt az akkori egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek, báró Prónay Dezsőnek. Az egyház legfontosabb ügyeinek szálai Zsigmondy Jenő kezében futottak össze, az evang. egyház országos érdekű kérdéseiben döntő szava volt. Az egyház még további fontos munkahelyekre állította: 1905 tavaszán a pesti Deák-téri evang. testvéregyházak képviselőtestülete az addigi szindikust közös felügyelővé választotta s ezt a tisztséget majdnem élete végéig, 1927-ig viselte. 1911 december havában a bányai egyházkerület felügyelője lett és az is maradt 1928-ig, kevéssel halála előtt történt lemondásáig. Bányakerületi felügyelővé történt megválasztása után 1912-ben egyetemes világi főjegyzői tisztségéről lemondott. Életének utolsó két évtizedében két fontos
