Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]
vei, olyanokat, akik gyerinekkeresztségben részesültek. Manapság is nem egynél érezzük közülük, liogy a Szentlélek munkál bennünk, akár tanaikat, akár életüket nézzük. Ugyanígy Isten kegyelméből nekünk is megvan az az adományunk, hogy tudjuk az írást magyarázni s Krisztust felismerni, ami a Szentlélek nélkül nem volna lehetséges. Pedig ha Isten nem fogadná el a gyermekkeresztséget, az ilyeneknek nem adna Szentlelket, sőt annak, még egy kis darabját sem! Egyszóval akkor régi időtől l'ogva mind a mai napig nem lett volna a földön egy keresztyén sem. Mivel pedig Isten az Ő Szentleikének 1 adásával igazolja ezt a keresztsége!, amint azt egyes atyáknál, mint szent Bernátnál, Gerzsonnál, Husz Járosnál és másoknál, akik gyermekkorukban vették fel a keresztségét, ugyanígy érezzük, és mivel a keresztvén anyaszentegyház is fennáll mind e világ végezetéig, "kén ytelenék e kérdés f irtat ói elismerni, hogy a gyermekkeresztség kedves Istennek.« És azt is kénytelenek elismerni, hogy a gyermekkeresztség, mint Istennek rajtunk legkorábban végrehajtott cselekedete, többek között a vallástanításnak is feltétele. Mindenesetre, az a kétségbevonhatatlan tény, hogy a keresztség és a Szentlélek munkája között ilyen szoros viszony van, már önmagában elegendő ahhoz, hogy a -Szentlélek munkájára igen-igen rászoruló vallástanításunk. a keresztséggel a kapcsolatot felvegye. Ez ellen senki sem tiltakozhat azzal, hogy a vallástanítás elsősorban tárgyához van kötve, tehát az Ige a mindene. Ez igaz. I>e ez csald a verbum et sacramentum egységét s ugyanakkor külön-külön jelentőségét, objektivitását nem yal'ó, tehát az eredeti bibliai és evangélikus alapról lecsúszott s római katholikus vagy református Int.ásnak áldozatul esett lelkek számára jelentheti egyúttal azt is, hogy a. vallástanítást most már kevésbbé szoços kapcsolat fűzi a szentségekhez, a keresztséghez és az úrvacsorához. Mert az Igét és a szentségeket csak a katholikusok és a reformátusok szakíthatják így cl egvmástól, vagy állíthatják szembe egymással, vagy nyelethetik el az egyiket a másikkal. Mi evangélikusok nem csonkítjuk meg a szentségek objektivitását, miként a reformátusok, és megsért ver 59