Grünvalszky Károly: Az evangélikus vallástanítás célja tárgyi szempontból. Budapest [1943.]

Összegezve: a hívő megismerésre.törekvő vallástanítás nem lehet misszionálássá sem evangélizálássá, mert egyrészt munkájának a hit már feltétele, másrészt az értelmet is jobban szolgálatába állítja emezeknél. A. hívő megismerésre törekvő vallástanítás a misszióval és az evangélizációval sem össze nem keverhető, de tőlük el sem választható, mivel céljánál fogva kapcsolatban van velük.

4

4 ismerésre törekvő vallástanítás csak a hit intellektuális oldalának ápolását jelentené. Bár még ha ezt jelentené is csupán, akkor is szüksége volna, éppen céljának elérése érdekében, arra, hogy mindent felhasználjon és sorompóba állítson, ami a hitet erődíti, így, arra késztessen, hogy naponkint könyörgéseket, bibliaóríkat, évenként legalább egyszer csendes-napokat tartsunk s állandóan cura pastoralist végezzünk. — De a hívő megismerés nem ilye» astheniás-sehyzotim természetű (E. Kretschmer: Körperbau und Charakter. Berlin. 1929.), hanem az értelmet, érzelmet és akaratot egyformán magában egyesítő és hívő megismerés. Éppen ebben különbözik a klasszikus, a humanista, ezen belül pedig az aristotelesi ismerettől különösen, hogy nem pusztán észszerű igazság, mivel a hitben gyökerezik, s ezje'n a gyökéren át a rideg észnél sokkal mélyebbre nyúlik, betör az érzelem és az akarat világába is s mindkettőt magához szerződteti. Amint Ravasz László mondja: »átalakító ismeret«, melynek »uralkodóvá kell lennie lényemben« (Ravasz László: Isten rostájában. Franklin Társulat. Bp. 1941. I. kötet. 72—77. 1.), vagy amint Urbán Ernő utal rá röviden: *ez a megismerés különös, egyedülálló valami. Az igére figyelésben és az ige hallatára történik. Ezért nemcsak az értelmünkre tartozik, hanem egész életünkre« (u. o.: 86. 1.). — Ezért a hívő megismerésre törekvő vallástanítás természetesen bibliaórák, stb. tartásával jár együtt. Úgyis mondhatnánk, hogy célja érdekében egyik legfontosabb feladatának tekinti a hit ápolását. De erről majd akkor bővebbet, ha a feladatokról lesz szó. 4

4 V. ö.: Makkai: U. o. 107. 1.: A vallástanítás nagy jelentősége abban áll, hogy öntudatosan késszé teszi az ifjú nemzedéket a gyülekezeti életben való aktív részvételre. Ebben nélkülözhetetlen segítője a gyülekezeti misszió gyermek- és ifjúsági tagozata, mellyel a vallástanításnak feltétlenül tervszerűen együtt 43