Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

ELSŐ RÉSZ - Egyetemes Egyháztörténet - I. Az egyház megalapítása és küzdelme Nagy Konstantinig

7 nak Jézussal való közösségét a tanítványok gyülekezetének nevezhetjük. Jézus nem akarta, hogy halála után ez a közösség megszűnjék. Jól tudta, hogy az emberek csak ilyen közösség segítségével juthatnak el Istenhez és csak a közösség támogatásával nyerhetik el az üdvösséget. Ezért a Szentlélek kiárasztásával pünkösd ünnepén megalapította azt a közösséget, amit egyháznak nevezünk. í A tanítványok Jézus mennybemenetele után az Ö parancsolatai szerint Jeruzsálemben maradtak és várták a megígért Szentlélek kiárasztását. A ház körül hatalmas ellenséges tömeg gyűlt össze. A Szentlélek kiárasztása után Péter apostol bűnbánati prédikációt mondott. Prédikációja hatása alatt megkeresztelkedtek mintegy háromezeren. így alakult meg a keresztyén egyház. Az egyház feje tehát az élő Krisztus. Benne a Szentlélek működik Isten igéje és a szentségek által. Az egyház első vezetői az apostolok voltak. Közülük különösen Péter, János és Jakab (Jézus legidősebb testvére) végeztek nagy munkát. A többi apostol szintén buzgón hirdette Krisztus evangéliumát. A történeti hagyomány szerint az apostolok János kivételével mindannyian vértanúhalállal fejezték be életüket. NEGYEDIK HÉT. 3. A zsidóság harca a keresztyénség ellen. A zsidók kezdetben jó viszonyban éltek a keresztyénekkel. A keresztyén vallást nem tekintették külön vallásnak, hanem benne a zsidó vallás rajongó szektáját látták. A keresztyének sem váltak ki a zsidó közösségből. Eljártak istentiszteleteikre, megtartották vallási törvényeiket s különálló szervezetet nem létesítettek. Később ez a viszony mindig jobban megváltozott. A zsidó szokásokat és törvényeket elhagyták. Krisztust imádták, akit a zsidók keresztre feszítettek. Krisztusban látták a világ megváltóját, kit a zsidók istenkáromlónak tartottak. Az istentiszte-