Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - III. A protestáns vallásszabadság biztosítása

69 De a vallásegyenlőségi törvényt a szabadságharc és az elnyomás idejében nem lehetett végrehajtani. Ismét megkezdődött a fegyvernélküli üldözés, amit az állam szívesen támogatott. A protestáns egyházakba való áttérést megnehezítették. A vegyesházasságnál kedveztek a katolikusoknak. Állami ünnepekké tették a katolikus ünnepeket s a protestánsokat azok megtartására kötelezték. A vallásegyenlőségi törvény végrehajtását csak a kiegyezés után kezdték meg. Az 1868. évi 53. t.-c. rendezte az áttérést, a vegyesházasságot és az ünnepek megtartását. Az áttérés jogával mindenki szabadon élhet, de meg kell tartania a törvényben előírt formaságokat. Az illető egyház lelkészénél két tanú jelenlétében bejelenti áttérési szándékát, s -ezt 14 nap elteltével, de 30 napon belül megismétli. Jelentkezéséről a lelkész, vagy a tanúk bizonyítványt állítanak ki. Ezután a másik egyház lelkészénél jelentkezik az áttérő és bejelenti belépési szándékát. A vegyes házasságnál a törvény kimondotta, hogy a gyermekek nemük szerint követik apjuk és anyjuk vallását. Az ünnepekre nézve pedig olyképen rendelkezett a törvény, hogy más egyház ünnepeinek megtartására senkit sem lehet kötelezni, de mindenkinek tartózkodnia kell mások ünnepének megzavarásától. Az 1885-i országgyűlés a törvényhozás munkájában is biztosította az egyházak egyenlőségét. Képviseletet biztosított a protestáns egyházak részére az országgyűlés főrendiházában. Ezt a képviseletet az 1926. évi törvény a Felsőházra vonatkozólag :is biztosította. 1894-ben bevezette az országgyűlés a polgári házasságot. Ez a törvény lehetővé tette a vegyesházasok számára a gyermekek vallására vonatkozó előzetes megegyezést (reverzális). A gyermekek mindannyian követhetik apjuk, vagy anyjuk vallását. Ha pedig megegyezést nem kötnek, akkor az 1868. évi törvény marad érvényben.