Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - II. Küzdelem a protestáns vallásszabadságért

66 mélyebb és gazdagabb lett. Ezt a csudát pedig egyedül az ma­gyarázza, hogy a templom nélküli, vagy kevés templomra szo­rított evangélikusok Isten igéjét és a szentségeket megbecsülték, élet kenye révé tették, meggyengített egyházunkhoz hűséggel ra­gaszkodtak és hívek maradtak az élő Krisztushoz. TIZENHATODIK HÉT. 15. Összefoglalás. Olvasmány. Az evangélikusság gyors előretörésének még a XVI. szá­zadban hamarosan vége szakadt. Az erősödő református irány sokat elhódított magyar ajkú híveink közül. Ugyanekkor meg­kezdődött az üldöztetés, mely különböző eszközökkel egyre kisebbre zsugorította egyházunkat. Az evangélikus főurakat szép szóval vagy fenyegetéssel áttérítették a római katolikus vallásra. A hitehagyók egész jobbágyságukat magukkal vitték. Egymásután veszik el templomainkat, elüldözik lelkészeinket, egyre-másra hozzák ellenünk a törvényeket. Az eredmény az lett, hogy 1700-ban Magyarország terü­letén nagyobb evangélikus tömeget a Dunántúlon már csak Moson, Sopron és Vas megyében találunk. A Felvidéken Turóc, Liptó, Szepes, Gömör, Hont és Nógrád vármegyékbe szorulnak vissza az evangélikusok. Erdélyben Medgyes és Segesvár kör­nyékén él nagyobb területen evangélikusság. Ebben az időben az evangélikusok az ország lakosságának már csak ötödrészét alkotják. A következő időszakban a helyzet még inkább rosszabbo­dott. Az evangélikus egyház utolsó fellegvárait: a városokat is kivették kezünkből. A templom és lelkész nélkül maradt falusi gyülekezetek kénytelenek voltak behódolni a plébánosoknak. Egyre több evangélikust kényszerítettek át a katolikus egyházba. A vegyesházasságban élő híveink mind elvesztek egyházunk szá­mára. Ifjaink külföldi evangélikus egyetemeket nem látogathat­tak. Még a szabad istentiszteleti helyek is a katolikus püspökök felügyelete alá tartoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents