Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - II. Küzdelem a protestáns vallásszabadságért

G4 tatlankodva kérdezi, hogy „honnan vettek hatalmat a reformáció egyházainak hívei, hogy prédikáljanak, kereszteljenek, szuperintendenst, szeniort, prédikátort válasszanak?" Az üldözés következtében meggyengült az egyház szervezete is. Sokszor nem volt püspök és esperes a gyülekezetek felett, sőt a lelkipásztorokat is elüldözték. Az egyház külső szervezetét meggyengítették, de belső erejét nem törhették meg. Az üldözés veszedelmes idejében Isten igéje összetartotta a hívek seregét. Ha elvették a templomokat, imaházakká lettek a nemesi kúriák, a kicsi jobbágyházak, a pajták és az erdőségek. Az artikuláris gyülekezetek templomai állandóan megteltek, de a templom nélküli nép szintén megbecsülte az igét és az úrvacsora szentségét. A családi otthonokban Bibliát olvastak, énekeltek, imádkoztak, mint az első keresztyének. Ebben az időszakban áthullámzott egyházunkon az evangéliumi vallásos kegyesség ama irányzata, amit pietizmusnak nevezünk. A kiváló német belmissziói munkáknak, Francke Ágost Hermannak és munkatársainak hatása nyilatkozott meg ebben az irányban, mely a vallásosság erősítésére, a kegyességgazdagítására, a bűnbánat felébresztésére és Isten kegyelmi eszközeinek megbecsülésére buzdított. Hazánk némely vidékén túlzásai miatt nem szívesen látták ezt az irányzatot, de csakhamar megtisztult az, úgyhogy egyházunknak áldásává vált. Megerősítette Isten igéjének szeretetét, bevitte azt a családi otthonokba. Megkedveltette a házi istentiszteletet. Komoly bűntudatot ébresztett s arra törekedett, hogy az úrvacsora szentségének vétele ne legyen csupán kegyes szokás, avagy üres külsőség, hanem Krisztus valóságos testének és vérének vétele által Krisztussal való teljes egyesülés legyen. Ezért a gyónás elmélyítésére törekedett s megkövetelte a hívektől, hogy lelkipásztoraikkal együtt készüljenek elő az úrvacsoravételre. Nagy jelentőséget tulajdonított ez az irányzat hitvallási iratainknak s ezeknek a szellemével töltötte meg a vallásos életet. Az iskolában szintén az evangéliom szellemét érvényesítették, hívő evangélikusokat neveltek. Nagy jelentőséget kapott a Káté-tanítás, az egyházi éneklés és a vallásos nevelés.