Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

MÁSODIK RÉSZ - Magyar Protestáns Egyháztörténet - I. A reformáció elterjedése hazánkban

48 előtt megállt a templom előtt s férfias szép hangján elénekelte saját szép énekeit. Templomainkban ma is felzendül régi szép éneke: Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, ó Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. (Keresztyén Énekeskönyv 5.) Szegedi Kiss István az első magyar reformátorok közé tartozik. 1505-ben született Szegeden. A krakói egyetemen tanult és 38 éves korában kiment Wittenbergbe, hogy a reformáció tanításaival megismerkedjék. Luther és Melanchton barátságukkal tisztelték meg. Hazajövetele után Szolnok megyében működött, de a római katolikus püspök nem tűrte el hódításait. Elfogatta, megverette és tömlöcbe vetette. 200 kötetből álló könyvtárát is elkobozták. Később Temesvárra került, de innen is elüldözték. Ö is eljutott a baranyai vidékre, mely őt csakhamar szuperintendenssé választotta. Egyszer éppen a templomban tartott istentiszteletet, mikor a törökök rátörtek s magukkal hurcolták. Sok szenvedés után nagy pénzösszeggel váltották ki a rabságból. Élete utolsó időszakában a református irányzathoz csatlakozott. A tolna-baranyai gyülekezetek nagy része valószínűleg akkor lett reformátussá. 1562-ben halt meg. Szegedi Kiss István sok szép éneket szerzett. Gyülekezeteinkben gyakran felzendül az ő éneke: Jövel Szentlélek Isten, Tarts meg minket igédben; Ne legyünk setétségben, Maradjunk igaz hitben. (Keresztyén Énekeskönyv 286.)