Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

ELSŐ RÉSZ - Egyetemes Egyháztörténet - IV. Az evangélikus egyház belső élete

39 burgi békében ideiglenes befejezést nyert. A harmincéves háború (1618—1648) a csehek vallásszabadságának elnyomásával vette kezdetét. A császár seregei leverték az evangélikus Unió seregeit s elpusztították az evangélikus vidékeket. Megsemmisítették a vallásszabadságot. A protestantizmus végső veszedelembe sodródott. Ekkor Gusztáv Adolf svéd király fogott fegyvert és leverte a császár seregeit. A protestáns vallássszabadságot a westfáliai béke (1648) biztosította. HUSZONHETEDIK HÉT. IV. Az evangélikus egyház belső élete. Az egyház külső életén kívül belső életet is él. Azért küzdött létéért a zsidósággal és pogánysággal, azért harcolt a pápával és világi hatalmasságokkal, hogy az evangéliumot prédikálhassa és a kegyelemre szomjúhozó lelkeket Krisztushoz vezethesse. Az evangélikus egyház minden országban külön szervezkedett. Nincsen az egész világra kiterjeszkedő szervezete, mint a római katolikus egyháznak. Kormányzását nem egy középpontból intézik, mint a római katolikus egyházét Rómából. Éppen azért különböző országokban különböző lehet az evangélikus egyházak szervezete, külső élete, alkotmánya és istentiszteleti rendje. De a fődologban megegyeznek egymással: mindegyik Krisztus élő teste akar lenni. Az evangélikus egyház nem önmagáért van, hanem a Krisztusért. Nem hatalomra törekszik, hanem szolgálatra. Isten igéjével új életre neveli az embereket, hogy megújulásuk által új föld keletkezzék a bűnös világ helyett. A különböző országokban működő evangélikus egyházaknak külső egységük nincsen ugyan, de mivel Istentől ugyanazt a hivatást kapták, mivel a Biblia fundamentumán állnak és Krisztus örökkévaló igéje szerint munkálkodnak, van egymással összefűző hitbeli kapcsolatuk és van megegyező belső életük.