Kapi Béla: Egyetemes magyar protestáns egyháztörténet az evangélikus népiskolák V. és VI. osztálya számára. Győr 1942.

ELSŐ RÉSZ - Egyetemes Egyháztörténet - III. Az egyházjavítás kora

31 Luther már napok óta gyengélkedett. Vacsora után visszatért szobájába s az ablaknál állva imádkozott. Azután rosszullét fogta el. Barátai, két orvos és a grófok voltak mellette. Néha felkelt fekvőhelyéről s a szobában fel és alá járva mondogatta a szenvedő Krisztus szavát: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet!" „Te tartottál meg engem, igazság Istene!" Erős fájdalmak gyötörték s homlokán hideg verejték gyöngyözött, összekulcsolta kezeit s így imádkozott: „Hálát adok Néked, én Istenem, hogy kinyilatkoztattad a Jézus Krisztust, akiben én hiszek, akit hirdettem, szerettem, dicsőítettem és akiről vallást tettem. Kérlek, Uram, vedd magadhoz lelkemet. Mennyei Atyám, ha elhagyom is ezt a testet és elköltözöm is az életből, bizton tudom, hogy Nálad maradok örökre és senkisem ragadhat ki engem a Te kezedből." Azután többször egymásután elmondotta a bibliai igét: „Ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Orvossággal enyhítették fájdalmait. Mikor egy kissé megnyugodott, háromszor elmondotta a 31. zsoltár 6. versét: „A Te kezedbe ajánlom az én lelkemet, mert megváltottál engemet, Uram, igazságnak Istene!" Ekkor már ágyában pihent. Hozzáléptek barátai s egyikük fennhangon így szólt hozzá: Tisztelendő Atyám, megmaradsz-e állhatatosan a Krisztus által és az általad hirdetett tanítások mellett? Luther érthetően felelt: Igen, megmaradok! Ez volt utolsó szava. 1546. február 18-án éjjel 2 órakor meghalt. Néhány óra múlva megjelentek ravatalánál az anhalti fejedelem, a mansfeldi urak s a város előkelő polgárai. Majd ónkoporsóba helyezték s az eislebeni templomba vitték. Néhány nap múlva Wittenbergbe szállították a koporsót, hogy abban a városban pihenjen, melyben munkálkodott és az a templom fogadja be koporsóját, melyben Krisztus üdvözítő kegyelmét prédikálta. Városok és falvak népe ment eléje. Harangzúgás kísérte a nagy halottat utolsó útjára. Elől vonultak hatalmas seregben a papok és tanítók. Közvetlenül a koporsó előtt mentek a választófejedelem, a mansfeldi grófok és kíséreteik. A koporsó után ment Luther családja, özvegye, gyermekei és rokonai. Azután jöttek az egyetemek tanácsai, a városok küldöttei, a