Ottlyk Ernő: A pedagógus Luther. Budapest 1942.
7. Módszer.
47 e) Szigorral és szeretettel nevelte Luthér maga is gyermekeit s ezt ajánlja a nevelőknek is. A gyermekek büntetésekor különbséget kell tenni a szerint, hogy csak gyermekes csínytevésből okoztak-e kárt vagy bajt, vagy pedig már jellembe vágó bűnt követtek el. Különbség van a között, hogy egy szem gyümölcsöt, cseresznyét, vagy diót vesz el a gyermek a'másiktól, vagy pedig pénzt lop a szekrényből. A csíny • tevéseknél szeretettel kell büntetni és bizonyosfokú megértéssel, azonban szigorú keménységgel kell büntetni ott, ahol már durvább bűnről van szó. A szigorú testi fenyítés Luther korában általános volt. Maga mondja, hogy egyszer egy csekély mennyiségű dióért úgy megverte az anyja, hogy a vére is kicsordult. Máskor pedig tizenötször kapott verést az iskolában egyetlen délelőtt. A korabeli iskolamesterek nem egyike úgy bánt a gyermekekkel — Luther szerint — mint egy hóhér s inkább megérdemelték a „Stockmeister'', mint a Schulmeister nevet.139 Gyakran a félelem, a remegés háza volt az iskola, amitől irtóztak a gyermekek, mint a pokoltól. „Und ist unsere Schule jetzt nicht mehr die Hölle und das Fegfeuer, da wir doch nichts denn eitel nichts gelernt haben durch so viel Stäupen, Zittern, Angst und Jammer.” 140 Luther maga is helyesli a testi fenyítéseket, de látja azt is, hogy a túlságosan kemény büntetés ellenséges magatartást, dacot, esetleg állandó -félelmet vált ki a gyermekben s azért azt ajánlja, hogy a vessző mellett legyen ott az alma is, vagyis a büntetés mellett a szeretetbe való visszafogadás is. A tapasztalatra hivatkozva állítja, hogy a szeretet többet tud építeni a gyermekben, mint a nyers szigorral és félelemben tartással való nevelés. Azonban ennek ellenére sem pihenhet a vessző, mert aki erről nem akar hallani, az a rábízott gyermek kárát munkálja."141 A házasságról írt sermojában azt írja, hogy aki a vesszőt pihenni hagyja, az gyűlöli a gyermekét, aki azonban szereti, az gyakran meg is veri, mert minden gyermek szívéből előtör a rossz, azonban a vesszővel Sokat ki lehet űzni belőle. Ezért aki veri gyermekét a bottal, az a pokoltól őrzi meg annak lelkét.142 Tehát Luther egyrészt óv ugyan a lelketlen szigortól, de másrészt — korához híven — kötelességgé teszi a gyermek testi fenyítését. Ennek a szigorúan büntető módszernek a mozgató eleme végeredményben: a gyermeket féltő-óvó szeretet. Ügy kell tekinteni a gyermeket, mint Isten drága éiő kincsét, amelyet odaenged a nevelők kezébe azzal a megbízatással, hogy azt megőrizzék minden rossz hatástól s vigyázzanak rá, hogy az ördög és e 1S’ A. B. L. W. 106. 140 L. W. Buchwald III. 26. 141 Walch IX. 1106. 144 Walch X. 761.
