Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, a hitszónok és tanár (Szarvas, 1941)

völna örömteljes ; ö azonban üdítő tavaszt, érlelő nyarat, áldást osztó őszt rendelt a teremtés koronája : az ember számára, hogy ezen időszakok pótolják a tél idején ellankadt erőinket. 2. De lássuk másodszor : Mire kötelez Istennek ezen jósága ? a) Arra, hogy a hatalmas Teremlőt teljes szívünkből dicsőítsük. Mire hív fel bennünket az egész dicső természet ? Mire hívnak fel a madarak, a csúszú-mászó parányi férgek, bogárkák, avagy a nagyobb állatok, az ő Istentől rendelt életmódjuk által ? Vájjon mi, Istentől lelki és testi szemekkel megáldott lények, vakok és némák maradunk-e, látva a körülöttünk nyüzsgő életet? — Nemi Oktalan állatok nem szégyeníthetnek meg bennünket ! Keresztyén hívek 1 Kinek számára ékesítette fel Isten a virágzó kerteket, a ringó zöld vetéseket, a szőlőskerteket ? Kinek számára rendelte a millió állatokat ? Vájjon nem a mi számunkra ? Minden teremtett lény dicséri az Istent, s csak mi maradnánk háládatlanok? Kedves embertársam ! Ismerd el, hogy érdemetlen vagy Isten véghetetlen jóságára, áldásaira ... Magadba szívod a levegőt, mely nélkül élned nem lehet : távozzék tehát tőled a háládallanság oktalansága, érzéketlensége ... I Valahányszor kis kertedbe, szőlődbe, vagy dús kalászoktól ringó meződre lépsz : annyiszor dicsőítsd Istent, szólva a 104. zsoltár 14. versével : „Mily számtalanok a Te műveid. Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld gazdaságokkal." És íme, Istennek ilyen dicsőítésére buzdít a mai szent ige, szólván : „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ö nevét, hirdessétek a népek között az ö cselekedeteit !" Isten jósága kötelez : b) Arra, hogy a feltámadás reménységével vigasztaljuk önmagunkat. A tavasz dicső feltámadása a természetnek, s így legszebb ábrázolása a mi jövendő feltámadásunknak. Az elhalt növényzet s az állatvilág, mely mintegy sírba helyeztetetett, új életre ébredett. í^y a mi sírba helyezett testünknek is új és dicsőbb életre kell kelnie. Pál apostol így szól (Cor. 15. 42.) : „Elvettetik a test romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben ; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben." Amint a tavasz kezdete a természetben s az állatvilágban való növekedésnek : úgy ama dicső nap leend kezdete a mi tökéletesedésünknek is. Ha a kegyelem Istene már a földi életben ily nagy jótéteményben részesít : Ó ! mennyivel nagyobban fog része-