Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
mennél jobban bejárjuk és körülírjuk, annál jobban megnő szemünkben. „Ha csak valamit is megmutatsz érveléseddel abból, amit megláttál, jobban meggyőzői arról, hogy itt még nagyobb titok rejtőzködik, mintha bizonyításoddal. semmi belátást sem nyújtasz." 19 ) Anselmusnak sokan, közöttük a skolasztika hívei is, felrótták megismerésre törekvésének merészségét, amellyel a kinyilatkoztatás titkaiba bevilágítani próbált. Holott ez nála egyszerűen annak jele, hogy hisz Istenben, aki kinyilatkoztatja magát és bízik abban, hogy Isten akarata nem értelmetlen. 20 ) Kevesen vették figyelembe, hogy ez a gondolkozásbeli merészsége különös módon éppen a megismerés határaira támaszkodik. Anselmus állandóan tudatában van Isten csodáinak és titkainak, melyeknek „értelme" messze felülmúlja szűk, elhomályosult értelmünket. Magától meg sem mozdulhatna értelmünk Isten dolgaiban, de Isten átvisz minket új világába és itt bőven talál tennivalót értelmünk is. Mennyi felfedezni- és észrevennivalója akad értelmünknek a kinyilatkoztatás gazdagságában, a nélkül, hogy Isten titkait feszegetné vagy sértené. „Csak úgy láthatjuk meg, hogy mi a hit, hogy Isten ajándékozásából hiszünk, szeretünk és élünk." 21 ) Mivel benne élünk Isten világában, megvilágosodik valami előttünk csodadolgaiból. Anselmusnak ez az alázatos merészsége szólal meg a Proslogionban is: „Megvallom, Uram és hálát adok érte, hogy belém teremtetted képmásodat, hogy reád emlékezve, rólad gondolkodjam, téged szeresselek! De annyira elpusztult (képmásod rajtam), a rebus a te creatis suo sensibili modo; sed obriguerunt, sed obstupuerunt, sed obstructi sunt sensus animae meae vetusto languore peccati Prosl. 17. Sch. 19, 28. totum cor, tota mens, tota anima non sufficiat dignitati dilectionis: profecto sic gaudebunt toto corde, tota mente, tota anima, ut totum cor, tota mens, tota anima non sufficiat plenitudini gaudii. ib. 25. Sch. 24, 30., stb. 19) CDh II, 16. Sch. 53, 37. 20) voluntas namque dei nunquam est irrationabilis CDh I, 8. Sch. 12, 7. quia deus nihil sine ratione facit II, 10. Sch. 47, 32. Lásd I. r. 126. jegyz. II, 15. Sch. 52, 33. 21) Epist. de inc. recensio prior Sch. 29, 6. „Ha ő megmutatja, megtalálhatjuk, már amennyire ebben az életben magunkfajta ember megtalálhatja." De lib. arb. II, 2, 6.
