Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
alapvető és elevenbe vágó ellentétével kell tusakodnunk. Anselmus tanításának és így a Cur Deus homonak megértése is végeredményben hitvallásos döntéstől függ. Tárgyszerűen csak Augustinusból érthetjük. Ezért kell elhárítanunk mind a szabadszellemű protestáns, mind a katolikus theológusok vállalkozását, akik a későbbi modern vagy skolasztikus rendszerek alapján próbálják értelmezni. A tárgyszerűség követelése ebben az esetben egybeesik a bibliai-reformátori meggyőződés állásfoglalásával. Ezen az úton jártunkban derül ki igazán a canterbury-i érsek önállósága, még nagytekintélyű és óriási hatású mesterével szemben is, valamint sok gondolatának újsága. Az ilyen theológiai döntés világosítja meg Anselmus gondolkozásában a theológia és a filozófia egymáshoz való viszonyát is. Komolyan kell vennünk, hogy ő az egyház tanítója, Krisztus evangéliumának szolgája akar lenni, mert erre hívatott el. Ez a tiszte, semmi egyéb. Nála a kitűnő és alapos filozófiai készség pusztán eszközi, alárendelt jelentőségű, 7 ) — szemben a vérbeli, igazi skolasztika szellemével, amely Aristotelest rendszerének szerves tényezőjévé teszi. Ez a megállapítás nem vonja el Anselmus tanítását a filozófiai megítélés és értelmezés elől, de világosan megmutatja, hogy bármilyen figyelemreméltó és érdekes eredményeket hozhat is a theológiai művek és kérdések filozófiai vizsgálata, — ékes példája ennek Victor mélyenszántó elemzése — az igazi előfeltételek és összefüggések homályban maradnak. Az elért részlet-eredmények helyes viszonyát és jelentőségét csak tárgyszerű theológiai vizsgálat határozhatja meg. Ilyen értelemben kell kitisztálnunk Anselmus theológiai szándékát és módszerét, hogy azután a Cur Deus homo tanítását ezen a szilárd alapon állva taglalhassuk és megvitathassuk. 7) Anselmus írásait: tractatus ad stúdium sacrae Scripturae pertinentes-nek tartja. De veri täte, prol.
