Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Cur Deus homo? Miért lett Isten emberré? Azért, hogy helyettünk és értünk önként meghaljon, szeretetből csodálatos engesztelést szerezzen, a kárhozatból és vesztünkből kiragadjon és üdvösségre vigyen. „Mert annyira elmerültünk az Isten elleni vétkezésben, hogy magának Istennek kellett emberré lennie", különben menthetetlenül elveszünk. (Vogel H.) A hitetlenek felcsapnak Isten védőügyvédjének. Méltatlannak, sőt teljesen képtelen dolognak tartják, hogy egyedül a Golgota keresztjén találkozhatunk Istennel és csak a gyalázatban, kínszenvedésben és halálban tapasztalhatjuk meg szeretetének hatalmát. Anselmus azonban nyomon követi a kinyilatkoztatás történetét és rámutat arra, hogy az üdvösség eseményei szükségképpen mentek véghez így, és nem másként. Mindez csak a mi megromlott értelmünk előtt látszik ellentmondónak és bolondságnak, pedig valójában mindez a szín igazságnak megfelelően történt. Az értelmetlenség vádja visszahull a gáncsoskodók és csúfondárosok fejére: megmutatkozik, hogy értelmük elhomályosult, sőt megvakult. A Cur Deus homo tanítója nem cáfolja az ellenvetéseket, se nem védelmezgeti az egyházra bízott üzenetet, hanem csak újólag elismételi. Az írás szikla-alapján állva, de nem az írás szavaival tanít. Kifejezései és fogalmai vitathatók és bírálhatók, de nem a szándéka. Azon fáradozik, hogy a kinyilatkoztatás feltétele alatt feltárja az isteni történet alapját, belső összefüggését és ezzel igazi értelmét. Ezt a próbálkozását egyik ellenfele „bizonyító eljárásnak" nevezte. Anselmus is él ezzel az elnevezéssel, mert az ő szemében az igazi filozófiai „bizonyítás" egybeesik a theológiaival. A félreértés és zűrzavar csak akkor kezdődött, amikor önálló filozófiai érdek követelt érvényesülést a theológián belül és egyre fokozódott ez az össze-vissza, amikor már-már szinte elnyelte a theológiát a filozófia. Aki azonban figyelemmel kíséri a canterbury-i érsek gondolkozó munkáját, észre kell vegye, hogy éppen a döntő ponton különbözik az anselmusi bizonyítás mind a skolasztika következtetéseitől, mind a modern filozófia levezetéseitől és bizonyításaitól. Anselmus teljesen a kinyilatkoztatás alapján gondolkozik. Gondolatsorai minden egyes esetben a keresztyén hitval-