Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

ték az „újprotestáns" dogmatörténet-írók is. Azonban néhány jogosnak vehető bíráló megjegyzéstől eltekintve, nem tudták „a skolasztika atyjának" bizonyságtételét ígeszerűen helyreigazítani, mert vallásos világnézetük és theológiájuk teljesen elszakadt a bibliai kinyilatkoztatástól. Felrótták Anselmusnak, hogy theológiája az élettől távolálló, „észszerű" gondoatrendszer; elvont tanokkal foglalkozik; a megváltás eseményét az ember belső életétől teljesen függetlenül tárgyalja; csak arról beszél, ami az emberen kívül történt, de figyelmen kívül hagyja az ember bensejenek megváltozását. Félreértésüket legbeszédesebben maga a Cur Deus homo cáfolja, amikor a váltság eseményével elválaszthatatlanul összeköti az új életet, Krisztus követését.

125

) Találóbb a mult század egy háziashit vallásos theológiajának bírálata, amely a reformátori hitet hiányolja a canterbury-i érseknek a váltságról és az új életről szóló bizonyságtételében. Nem hiányzik ugyan nála a Krisztusban való bizakodó hit és ennyiben ő a Biblia világához tartozik elvitathatatlanul, de megvan nála a katolikus értelemben vett hit is, az egyház tekintélye előtti meghódolás, tanainak elismerése és igaznak tartása. Kétségtelen, hogy eleven és igaz hitet vall és tanít, de ennek a hitnek kibontakozása nem tudja elviselni ezt a kettősséget és vagy a katolicizmus, vagy a reformáció irányában fejlődik tovább.

126

) Röviden is csak annyira 125) A váltság műve: reconciliatio (II, 16. Sch. 53, 17. I, 22. Sch. 34, 12. stb.), redemptio, liberatio, Krisztus: salvator, auctor salutis et iustitiae nostrae (I., 3. Sch. 8, 2. stb.). A bűnbocsánatra és az új életre vonatkozik: remissio, dimissio, venia peccatorum, solutio, munditia a peccato, restitutio, restauratio, stb. Ezeket foglalja össze a satisfactio et meritum Christi, valamint az exemplum Domini. Figyelemre méltó, hogy a közbenjáró esedezés (intercessio) csak esetlegesen fordul elö (II, 18. Sch. 63, 4.), Krisztus „a Fő" pedig egyáltalában nem. Holott a skolasztika virágkorában ennek a kettőnek fontos szerepe volt, különösen Aquinoi Tamásnál. Jobbadán az ő tekintélye miatt került be a tudományos közvéleménybe, sőt a protestáns orthodoxia tanításába is. Ezt a két vonást, amely elütött Anselmustól, tette azután egyoldalúan tanításának központjává a modernista szellemi áramlat: Krisztus az új emberiség Feje és Krisztus a könyörgő. 126) Bizonyos mértékig a katolikus hitfogalomra emlékeztet: cuncta, quae ipse dicit certa esse, quoniam deus mentiri nequit, et sapienter esse facta, quae fecit, dubitandum non est, quamvis non eorum ratio