Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

ben kiemelte a „megelőző kegyelmet" (gratia praeveniens). A kegyes ember ennek az „első kegyelemnek" alapján, annak segítségével és azzal együttműködve szerez jócselekedeteivel érdemeket. A veleje e meggyőződésnek az, hogy az ember vallásos igyekezete és erőfeszítése nem hiábavaló, hanem inkább van látatja. Az érdemek miatt következik be a legnagyobb esemény: az ember megnyeri üdvösségét. Ellenszolgáltatásképpen kapja és szerzi meg ezt a legfőbbet, a magasabbrendű, „természet fölötti" életet. Ezzel szemben Anselmusnál a „Krisztus érdeme" kifejezés inkább csak hasonlat. Külsőleg csak annyi a változás, hogy az érdemekből és sokaságukból egyetlenegy érdem lesz. De annál nagyobb változást idéz elő a jelzője: a Krisztusnak az érdeme. Többé nem emberi cselekvést jelez, hanem az élő Istennek egészen új, csodálatos cselekvését. Arra mutat a „Krisztus érdeme", hogy Krisztus önfeláldozása és önkéntes halála, amelyből ered „érdeme", Isten üdvözítő tervének része, sőt döntő tényezője. Ez teszi szabaddá az utat, hogy Isten kegyelmet gyakorolhasson igazságosságának sérelme nélkül. Két vonása jelentős az érdem hasonlatának. Az egyik az, hogy olyasvalami cselekvés az „érdem", amely Istenre is hat. Istennek olyan cselekvése a „Krisztus érdeme", a váltság, amely hozzánk, pártütő bűnösökhöz való viszonyát gyökeresen megváltoztatja. Isten maga szerez engesztelést és egyben ő maga is kiengesztelődik. A másik vonása az érdem hasonlatának az, hogy olyan esemény, amely kegyelmet szerez. A valóság, a kereszt eseménye azonban messze felülmúlja ezt a hasonlatot. Kiderül, hogy nemcsak sántít ez a hasonlat, hanem egyenesen meg is téveszt. Hiszen emberi erőfeszítéssel nem lehet a kegyelemre szert tenni. Egyesegyedül Jézus Krisztus műve s abban Isten cselekvése az alapja a kegyelemnek. Krisztus érdeme tehát annyi, mint a kegyelemnek a forrása. Azt próbálja — eléggé félreérthető módon — hirdetni, hogy Krisztus egyszeri történeti cselekvése és áldozata következtében Isten üdvözítő terve valóra válik és beteljesedik. Krisztus műve az egész emberiség számára a legcsodálatosabban hathatós és foganatos. Ez az értelme Anselmusnál „a Krisztus érdeme" kifejezésnek.