Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
velejárója, de semmiképpen sem tartozott hozzá eredetileg az ember igazi mivoltához. A halál a bűn büntetése. Az Istenember pedig bűn nélkül való. és ezért nem kellett meghalnia. Elkerülhette volna, ő azonban szabadon, a maga jószántából vállalta a halált. De hogyan szenvedhette el egyáltalában? Ügy, hogy emberi természete az istenivel egyesült és annak mindenhatósága képesítette, hogy életét feláldozza. Halála nem szükségképpen következett be, hiszen Isten lévén, mindenható, aki fölött semilyen kényszerítő, avagy tiltó szükségesség sincsen. Tartozni nem tartozott, hogy meghaljon, mert nem volt bűn benne. Egyedüli oka halálának szabad akarata volt. Azért engedte, hogy életét elvegyék, vágy inkább, azért áldozta fel magát önként, mert a megváltás másképpen nem volt lehetséges. Halála azonban nemcsak önkéntes és szabad elhatározása miatt vehető elégtételnek. Azt is meg kell keresni, vájjon az elégtételnek másik kelléke is megvan-e? önfeláldozása miért törölheti el olyan bőségesen bűn-okozta adósságunkat? Miért múlja felül halála a bűn sokaságát és súlyát? „Nála Isten személyéről van szó/" 101 ) „A személye ellen elkövetett bűn pedig hasonlíthatatlanul felülmúlja mindazt, amelyet személyén kívül cselekszünk." Az Isten-ember életének kioltása, sőt felséges személyének legkisebb megsértése égbekiáltóbb bűn, mint a világ minden vétke együttvéve, sőt nagyobb, mint akár az elgondolható legnagyobb bűn. Mivel azonban a bűn azért rossz, mert valami jónak a megrontása és „annyival rosszabb, amenynyivel nagyobb jót pusztít el", az Isten-ember ellen elkövetett bűn roppant nagysága teszi nyilvánvalóvá életének véghetetlen becsét és drága-voltát Amikor tehát ő ezt a mindent meszsze felülmúlóan értékes életét adja oda áldozatul, hogyne törölné el szörnyű adósságunkat? . .. „Azután gondolj arra is, hogy annyira gyűlölséges a bűn, amennyire rossz. Az ő élete pedig annál kedvesebb, mennél nagyobb a jósága. Mivel jó101 ) II, 14. Sch. 51, 23. personam dei tangunt peccata. II, 14. Sch 52, 5. Krisztus gyilkosainak csak azért nem tulajdonítja Isten végtelen vétküket, mert tudatlanságból cselekedtek. Ha nem így jár el atyai szíve, ki vannak rekesztve a bűnbocsánatból és örökre elvesztek. Így azonban neki is szól a váltság, ha hittel elfogadják.